A tábor a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének keretein belül, egy pályázat nyomán jöhetett létre, és első alkalommal szervezik meg, partnerségben a Csíki Anyák Egyesületével – tájékoztatott Márton Tamás Erzsébet, a tábor egyik szervezője. Elmondta, hogy a Gyergyószentmiklós határában lévő hármas kilométerkőnél megszervezett rendezvény igazi célja felhívni a figyelmet arra, hogy a mozgássérültek, fogyatékosok is hasznosak tudnak lenni a társadalom számára. „Nagyon sok család van, ahol fogyatékos gyerekek élnek, és a szülők túlságosan figyelnek rájuk, ezáltal a gyereknek sem tesznek jót, és a szülő is egyre nagyobb terhet vállal fel. Ezzel a táborral többek között azt is szerettük volna, hogy az egészségesek betekintést nyerhessenek a fogyatékosok mindennapjaiba” – fejtette ki.

A tábor résztvevői előadásokat hallgathatnak, de külön szabadtéri programok vannak a gyerekeknek, illetve a felnőtteknek is. „Itt volt Magyarországról egy házaspár, aki két kisgyermekével jött, és az egyesületünk alelnöke is tolókocsis, hárman nagyon jól bemutatták a különböző élethelyzeteket. Úgy gondolom, nem létezik egészséges ember, mindenkinek van olyan problémája, ami visszatartja, hogy megfelelően integrálódjon, ellenben a mozgássérültek úgy érzik, hogy ők kell lépjenek „ép” embertársaik irányába, ők kell kezdeményezzenek” – mondta Márton Tamás Erzsébet.

Teljes élet kerekesszékben

Bodor Zoltán és felesége, Katalin példaként szolgálhat minden egészséges és mozgássérült ember számára. A Kaposvárról érkező házaspár mindkét tagja kerekesszékes, ennek ellenére teljes harmóniában nevelik két egészséges gyereküket. „Bemutattuk, hogy kerekesszékben is lehet teljes életet élni, lehet családot alapítani, dolgozni, gyerekeket nevelni, és ezt próbáltuk a saját példánkon keresztül továbbadni az itt jelen lévőknek” – mondta Zoltán.

A családfő betegség miatt, míg Katalin egy közel harminc éve történt autóbaleset következtében kényszerült tolókocsiba. „Tudatosan házasodtunk össze, mindketten kerekesszékesek voltunk, és közösen életet terveztünk, hogy családot alapítunk, gyerekeket nevelünk. Az, hogy mozgássérültek vagyunk, nem jelent számunkra bezártságot, nem jelenti, hogy csak ehhez a közösséghez tartozunk. Ez nálunk csak egy élethelyzet, amit úgy érzem, hogy a barátaink is elfogadtak, a családunk is elfogadott, meg az ismerőseink is, és most mindenkinek így természetes” – fejtette ki Bodor Zoltán.

Mindketten egy, mozgássérültekkel foglalkozó szervezetben dolgoznak, a gyerekneveléssel kapcsolatban pedig Katalin elmondta, úgy végzik, mint a hétköznapi emberek. „A gyereknevelést épp olyan természetesen kell venni, mintha nem lenne meg ez a problémánk, hisz épp azokkal az élethelyzetekkel találkozunk, mint bárki más. Van, amit egy kicsit nehezebben oldunk meg, nehezebb elindulnunk, nehezebb az akadálymentesség hiányával megküzdeni, de ha elindul az ember, akkor megtalálja a megoldást, hogy eljusson helyekre, hogy megoldjon élethelyzeteket. Ugyanúgy élünk, mint bárki más, éppen úgy családban, önállóan látjuk el magunkat, bevásárolunk, visszük a gyerekeket óvodába, iskolába, hétköznapi életet élünk” – fejtette ki. A házaspár elmondta, hogy az egyetlen dolog, ami problémát jelent, az a közlekedés, jobban kellene figyelni a mozgássérültekre.

A tábor július 14-én, vasárnap délben ér véget, a szervezők pedig elmondták, szeretnék, ha ezután minden évben megrendezhetnék, egyre nagyobb tömegeket megmozgatva.