Asztalosné Zupcsán Erika helyettes államtitkár asszony köszöntője
Budapest, 2012. május 11.
Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Urak, Főtitkár Asszony, Alelnök Úr! Kedves Hölgyeim és Uraim!
Családi eseményekre mindig szívesen fogadok el meghívást, különösen akkor, ha az úgynevezett tágabb család gyűlik össze. Jó újra látni azokat, akikkel már rég találkoztunk, s jó megismerkedni azokkal, akikről korábban csak tudomásunk volt, de személyes kapcsolatunk még nem.
A mai konferencia is egy ilyen családi alkalom.
Családivá válik attól a szeretettől, amely szervezte, és attól a meghittségtől, amely csak az egy nyelven beszélők, a családok, a magyar családok nyelvén beszélők közösségének sajátja. Ez a mi közös kincsünk és értékünk, amelynek megőrzését, ápolását és terjesztését mától egy új szervezeti forma létrehozásával Önök vállalják.
Ahogy az újabb generációkkal bővül a család, úgy bővül a magyarságot összetartó erő is azáltal, hogy a családok egymásra találnak ebben az önkéntes kötelékben, függetlenül attól, hogy a Kárpát-medence mely táján is élnek.
Ez az egymásra találás, ez az értékátadó és értékőrző szándék azonban egy újabb, önálló értéket teremt: ajándékká válnak egymás számára a családok, akiket ez a szövetség gyöngysorként fűz össze a Kárpátok hegyláncai között.
A megmaradás, az anyanyelv, a magyar kultúra és a családi értékek jelentik ennek az ajándéknak a lényegét, és a közösség, ami szétválaszthatatlan, miként nemzeti lobogónk színei.
Magam is hármas minőségben állok itt Önök előtt, és szívem szerint Önök között: nagycsaládos anyaként, magyarként, és a családok életét érintő szociális ügyekért felelős helyettes államtitkárként.
Nagycsaládos anyaként tudom mit jelent összetartani a családot, magyarként érzem és látom a nemzeti egység megőrzésének szükségességét, és állami vezetőként tapasztalom, hogy milyen erőt próbáló, ugyanakkor felemelő feladatot vállaltak Önök magukra.
Ezért szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik részt vettek a Családlánc létrehozásában. Ismerve a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, valamint a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elkötelezettségét és felkészültségét, biztos vagyok abban, hogy ennek az új szerveződésnek a sorsa jó kezekben van.
Olyan kezekben, amelynek célja a másik elérése, az összefogás, annak érdekében, hogy a családokkal foglalkozó, azokat segítő civil szerveződések megtalálják egymást, és együttesen védjék a családi értékeket: erősítsék a házasság tiszteletét, hirdessék a gyermekvállalás fontosságát. Azokat az értékeket, amelyek minden nemzet megmaradásának és gyarapodásának alapértékei.
Egy alkalommal megkérdeztek tíz tinédzsert, mit szeretne, milyen legyen 33 éves korában az élete. Kilencen azt válaszolták, hogy legyen családja, férje, felesége, családja, kertje, autója. Néhányan még a márkáját is elmondták. Jó volt hallani, hogy a fiatalok családban és gyermekben gondolkodnak, hiszen ezek örök értékek. Azonban ezek a gondolatok azt is megmutatták, hogy a mai világban az emberek azt tekintik értéknek, amijük van, mert az vagyok a világ értékrendje szerint, amim van, amit meg tudok mutatni. Ha az vagyok, amim van, mindig szerezni akarok, mindig egyre többet, mert a fejlődés, a siker is ebben mérhető. Ha tegnap kis kertem volt, kis autóm, holnap nagyobb kell. Elgondolkodtató, ha nagyon belegondolunk, hogy egyedül a gyermekvállalás az, ahol nem akarunk bizonyítani, nem akarunk többet, mégha lehetőségünk lenne is rá. Mért mondom el mindezt a Családlánc alakulása alkalmából? Azért, mert úgy gondolom, hogy itt egy másik kérdés is megfogalmazódik: az, hogy az ember alapkérdése nem az, hogy mi az enyém, hanem az, hogy kihez tartozom, ki vagyok én.
Kopp Mária, orvos és pszichológus így írt erről:
„A generációról generációra átadott identitástudat a családi identitás alapja. Ezért van nagy jelentősége a családi történeteknek. Ezek fejezik ki a családtagok által képviselt közös értékeket, hagyományokat, amelyek megőrzésére tudatosan kell törekedni”.
Önök, ma egy újabb történetet kezdenek írni, olyan történetet, amely minden bizonnyal a magyarság krónikájának legszebb fejezetei közé tartozik, mert belőlünk fakad, rólunk szól és minden európai számára jól érthető.
A Családlánc megalakulásának jelentőségét szimbolikus értelemben is mutatja, hogy arra itt, az Ország Házában kerül sor. Hol is lehetne nagyobb hangsúlyt adni az Alapító Nyilatkozatban is megfogalmazott, a családi- és nemzeti értékek képviseletét jelentő céloknak?!
Erre a hangsúlyra igényünk van, mert ezeknek az értékeknek is szükségük van odafigyelésre, ápolásra, és bizony a védelemre is, amely szervezőmunka, összefogás és elhivatottság nélkül nem lehetséges.
Kívánom, hogy munkájuk hozza meg a várt eredményt, minél több családot tudjanak összefogni és menjen híre ennek civil szerveződésnek itt a Kárpát-medencében, amely így, épp Önöknek köszönhetően: családban marad.
Köszönöm figyelmüket!