Kiss Tamás európai kisebbségkutató felhívta a figyelmet, hogy az európai kisebbségek ritkán vannak fókuszban a demográfiai intézkedésekben. Illuzórikusnak nevezte azon törekvéseket, hogy a fiatalok ne próbáljanak szerencsét Nyugat-Európában, ezért a visszafelé történő migrációt támogató eszközök fontosságára mutatott rá.

 Márki László, az ELFAC elnöke az európai nagycsaládos szervezetek legfőbb közös törekvéseit vette számba. A nagycsalád nem a probléma, hanem a megoldás - szögezte le. Ezért igazságos, szolidáris intézkedéseket várunk, valamint az esélyegyenlőség biztosítását az államok és az EU tevékenységében. Az EU-ban az intézkedéseknek a családokra való hatását minden esetben vizsgálni kérte.

Marijana Petir horvát EP képviselő a családokat érintő kihívásokról beszélt Horvátországban. Talán nem meglepő, hogy magyar füllel hallgatva igen hasonló problémáink vannak: a csökkenő születésszámok, a növekvő válási arány mellett a családban és a munkahelyen végzendő feladatok összeegyeztetésének nehézségét és a hagyományos családmodellt valami maradiságnak értékelő közvélekedést említette. A hedonizmus és az önzés kultúrájával szemben a hagyományos család előtérbe helyezését várja az EU intézményeitől.

Anna Záborská szlovák EP képviselő az EU egyes intézkedéseinek a családokra tett hatásának folyamatos vizsgálatát követelte. Felhívta a figyelmet, hogy egyes EU célkitűzések negatívan hatnak a családokra, mint pl. az az elvárás, hogy a nők és férfiak esetében egyaránt elérjük a 75%-s foglalkoztatási arányt 2020-ra. Ez a politika ellentmond az emberi természetnek és alábecsüli a „láthatatlan munka” jelentőségét, a szolidaritást. „A társadalmi szerződés nem lehet csak absztrakt fogalom” – jelentette ki.

A konferencia második részében kerekasztal-beszélgetés volt a családban és a munkahelyen végzendő feladatok összeegyeztetésének nehézségeiről, megoldási lehetőségeiről. A panelben Gérard Francois Dumont, a párizsi Sorbonne Egyetem professzora mondott vitaindító beszédet.  Rámutatott, hogy a kérdésben eleve hamis kiindulópontot vesz fel a közvélemény. A hagyományos társadalomban a nők is dolgoztak, a munka és a gyermeknevelés helyileg is ugyanott zajlott és a munka elvégezhető volt a családi környezetben. Ma a szakmák jelentős része nem végezhető otthon, a gyermekek egyre hosszabb ideig tartó tanulmányokban vesznek részt, a nők átlagos képzettsége lényegesen megnőtt, emiatt a férfi-nő kapcsolat romlik, mert legtöbbször kevés az azonos témájuk, a munkát különböző helyen és időben végzik, más társas kapcsolatok veszik őket körül. Megoldásként a családok szabad választását emelte ki, hogy a családot vállalóknak ne legyenek hátrányaik a gyermektelenekkel szemben. A vállalkozásoknak is figyelembe kell venniük a szülők kötelezettségeit.

Uhereczky Ágnes, az EU Családszervezeteinek Konföderációjától az elmúlt évben a témában végzett kutatásukról számolt be.

Varga Anikó a NOE részéről azt emelte ki, hogy az a tény, hogy számos család diszfunkcionálisan működik, nem ok arra, hogy a család intézményét elvessük, hanem a családot körülvevő tágabb közösségek (a szomszédságtól a civil szervezeteken és az önkormányzatokon át az államig és tovább az EU-ig) a családi működés hiányosságait kell hogy pótolja. Ezeknek a közösségeknek nem az a feladata, hogy átvegyék a családok alapfunkcióit, hanem hogy képessé tegyék a családokat a szerepük sikeres betöltésére, kapacitásaik fejlesztésével. A családi és munkahelyi kötelezettségeket nemcsak a rugalmas foglalkoztatási rendszerek elterjesztésével, hanem hosszabb időtávon, az életút során látja megvalósíthatónak, mintegy társadalmi hitelt nyújtva a gyermekneveléshez. A gyermekek választójogának megadásával a jövő nemzedék érdekeinek jobb képviseletét látná megvalósíthatónak.

A NOE-s és KCSSZ-es résztvevők, illetve mások is több értékes hozzászólást tettek.

Többek között Tőkés László püspök úr örömét fejezte ki, hogy a családok ügye az európai színtérre került, és sikert kívánt az ezt felvállaló szervezeteknek.

Bauer Edit (Szlovákia) szerint egyén és társadalom viszonyában felmerül a kölcsönös felelősség kérdése. Az EU-ban a gyermekek 28%-a él a szegénységi küszöb alatt. Nagy problémának látja a jogérvényesítés képességének hiányát és hogy az EU tagállamok között inkább egyre nagyobb a különbség a szociálpolitikákban, ahelyett, hogy közelednének egymáshoz.

Morvayné Bajai Zsuzsanna szerint a gyermekes családok szegénysége valóban elrettentő lehet mások számára a gyermekvállalástól. Nemcsak a családpolitikai intézkedések közvetlen kiadását kell vizsgálni a döntéshozatalnál, hanem a későbbi lehetséges kiadást, ha az adott intézkedés elmaradna. Az EU-ban felül kellene vizsgálni a forgalmi adókat a gyermekek által fogyasztott cikkek és szolgáltatások tekintetében.

Debreceni Katalin a Keszthelyi Nagycsaládos Egyesülettől a média felelősségére és lehetőségeire mutatott rá.

Horváth László (Tiszamenti Nagycsaládos Egyesület, Vajdaság) arról a tapasztalatáról számolt be, hogy a gyermekvállalási kedv nem elsősorban az anyagiaktól függ, hanem a támogató közeg meglététől vagy hiányától. A gyermeknevelésre fordított évek elismerésének szükségességét is hangsúlyozta a nyugdíjrendszer alakításakor.

Pelczné Gáll Ildikó végül rövid összefoglalójában arra hívta fel az EU döntéshozóinak figyelmét, hogy ha fontos számunkra a jövő, akkor az emberek nélkül nem képzelhető el, ezért kell különös figyelmet fordítani a demográfiai trendekre és a családok helyzetére.

2015. október 1.

Varga Anikó