Semmelweis Ignácnak az édesanyák nagyon sokat köszönhetnek, így különösen is kapcsolódik a Semmelweis emlékévhez a család, anyaság.

Minket, pécsi nagycsaládosokat ért az a nagy megtiszteltetés, hogy a KCSSZ-t képviselhettük Berlinben a Semmelweis kiállítás megnyitóján. A KCSSZ-NOE Európai Uniós projektje keretében egy házaspár és egy hétgyermekes család kiutazását finanszírozta a program.

Az ünnepséget a nagykövet úr köszöntője nyitotta meg.

Nekem az a feladat jutott, hogy 6 gyermek édesanyjaként és gyakorló  orvosként beszéljek néhány szót az anyaság, gyermeknevelés és a hivatás összeegyeztetéséről.

Felszólalásomban azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a nagy család, több gyermek felnevelése nem megfosztja az embert valamitől,  hanem mérhetetlenül többet tud adni. A gyerekek nevelése nemcsak energiát, időt vesz el, hanem ugyanakkor sok erőt is ad. A nagycsalád irányítása, az élet szervezése pedig olyan képességeket fejleszt ki az emberben, amit hivatásában is hasznosíthat (pl. jó szervezőkészség, időbeosztás, gyors döntéshozás). A konfliktusok, problémák kezelésében  legfontosabb a humor, jókedv, nevetés, a közös játék.

Nagycsaládos anyaként és apaként is lehet teljes életet élni, ahol az ember a hivatását is gyakorolhatja. A nagycsalád nem szegényít, hanem minden tekintetben gazdagít.

Ezután Semmelweis Ignácról hallottunk előadást, majd magyar-német részvétellel kis kerekasztal-beszélgetés zajlott a kórházhigiéne aktuális kérdéseiről.

Az ünnepség zárásaként a pécsi hétgyermekes Kovács család kamarazenekara adott műsort, hatalmas sikerrel. Mind a hét gyerek más-más hangszeren játszik, művészi színvonalon. Csodálatos jelnek tartom azt, hogy egy család mind a kilenc tagja együtt zenél. Ez minden szónál többet mondott és nagy-nagy tapsot, elismerést aratott a kis kamarazenekar.

Az ünnepség végén állófogadáson finom vacsorát kaptunk és lehetőség nyílt beszélgetni a vendégekkel.

A követségen nagyon kedvesen fogadtak bennünket, házigazdánk a Tudományos és Technológiai attasé, Pászti-Márkus Eszter volt, akinek ezúton is köszönetet mondunk a vendéglátásért.

Másnap Berlint és Potsdamot néztük meg, külön ajándék volt, hogy gyönyörű, őszi napsütésben sétálhattunk a fővárosban.

Nagy élmény volt mindannyiunk számára ez a berlini út, nagyon feltöltődve jöttünk haza. Reméljük, méltón képviseltük a határon inneni és túli családszervezeteket, és sikerült olyan képet sugároznunk a nagycsaládról külföldön is, ami pozitív, derűlátó.

Még egyszer köszönjük a KCSSZ-nek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat, és külön köszönjük Mihálffy Andinak a fáradságos szervezést.

Varga Éva és Németh József