MÁRKI LÁSZLÓ - TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉGEK AZ EURÓPAI NAGYCSALÁDOK TÁMOGATÁSÁBAN
Elhangzott „A Család Jövője – A Jövő Családjai” konferencián az Európai Parlamentben, 2015. szeptember 30-án.
Hölgyeim és Uraim,
Az Európai Nagycsaládos Szövetség elnökeként szólok Önökhöz. Ezért úgy döntöttem, hogy nem a saját gondolataimra hagyatkozom, hanem mondandómhoz a tagegyesületeinktől kérek javaslatokat. A következők jelentős részben a kapott válaszokra építenek.
A társadalom kisebbségeiről beszélve senki sem említi a nagycsaládokat. Pedig kisebbség vagyunk, olyan kisebbség, amely a népességen belüli arányához képest körülbelül négyszer annyi gyereket nevel fel. Ez a tény azt mutatja, hogy a nagycsaládok aránytalanul nagy részt vállalnak a társadalom jövőbeni működésének (beleértve a társadalombiztosítást és a nyugdíjrendszert) a biztosításában.
Demográfiai krízis idején a nagycsaládok nem problémát, hanem a megoldást jelentik. A családok által biztosított társadalmi és emberi tőkébe befekteni a közjóba való befektetés. Ez különösen igaz a nagycsaládokra – ezek azok a családok, amelyek mindenek (rossz társadalmi megítélés, gazdasági nehézségek, a gyerekes családokat figyelmen kívül hagyó életritmus és munkahelyi körülmények által okozott problémák) ellenére úgy döntöttek, hogy bíznak a jövőben. Krízis idején a családi összetartozás a leghatékonyabb védelem. Ezért nem segítséget kérünk a társadalomtól, hanem segítséget ajánlunk fel a társadalom problémáinak a megoldásában. Cserében pedig azt várjuk el, hogy amikor a feladataik ellátása meghaladja a szülők lehetőségeit, képességeit, anyagi erőforrásait, akkor a társadalom is vállaljon részt ezeknek a feladatoknak az ellátásában, mégpedig a saját, jól felfogott érdekében, hiszen a társadalom fennmaradásának a kulcskérdése a jövő nemzedék tényleges létrejötte. Más szóval, igazságot kérünk: esélyegyenlőséget a gyerekeink felneveléséhez, szabadságot
ahhoz, hogy a választásunk szerint éljünk – amelyről büszkén állítjuk, hogy ez a társadalom számára jó választás. Az anyaság és az apaság védelme és támogatása, a nagycsaládok védelme döntő fontosságú a kulturális azonosságunk megőrzése és erős közösségek létrehozása érdekében.
Mit várnak az európai nagycsaládok a politikától, mit értünk esélyegyenlőségen?
A számunkra legfontosabb dolgokat sorolom fel; ezek közül jó néhány egyes európai országokban megvalósult, másokban nem; más kérdéseknél még várnunk kell arra, hogy kellően felismerjék a szükségességüket.
- Szét kell választani a családpolitikát és a szegénység elleni harcot; minden gyerek befektetés a társadalom jövőjébe.
- Adókedvezményekre van szükség (mind a jövedelemadóban, mind az ÁFÁban) a család gyermekszáma alapján, de a házadó és a gépkocsiadó kiszabásánál is figyelembe veendő a család létszáma.
- Segítsék elő, hogy a nagycsaládok megfelelő lakhatáshoz juthassanak!
- Progresszív közműdíjak (víz, áram, gáz, fűtés) esetén vezessenek be speciális tarifákat nagycsaládoknak!
- Ismerjék el a családban, különösen a gyermeknevelésben végzett láthatatlan (más szóval, nem fizetett) munkát, és azt is vegyék figyelembe, hogy a nagycsaládos anyák az átlagnál sokkal inkább akarnak sok évet otthon tölteni!
- A nyugdíjrendszerbe építsék be a felnevelt gyerekek számát! (Jelenleg Európa gyorsan növekvő mértékben szembesül a “potyautas problémá”-val: egyre többen akarnak nyugdíjas korukban a következő nemzedékre támaszkodni, amelynek a felneveléséből azonban nem vették ki a részüket.)
- A választójogot ki kell terjeszteni a kiskorú állampolgárokra úgy, hogy ezt a jogot a nevükben az őket felnevelők gyakorolják – ez arra kényszerítené a politikát, hogy vegye jobban figyelembe a családok szükségleteit.
- “Family mainstreaming”-re van szükség a törvénykezés minden szintjén.
- A családpolitika legyen stabil, ne változzék oda-vissza minden új kormánynyal! (Bőséges tapasztalat mutatja, hogy a családtámogatási rendszerben végrehajtott megszorítások azonnal kihatnak a születésszámokra, a pozitív
változások hatása viszont gyakran csak hosszabb távon érvényesül.)
- Az oktatási rendszer tartsa tiszteletben a szülők jogát és kötelességét, szabad kezet biztosítva számukra a gyermekeik megfelelő iskoláztatásának a megválasztásában, legyen az állami vagy magán intézményben, és az iskolában semmiféle ideológiai befolyásolás ne történjék a szülők akarata ellenére!
Le kell azonban szögeznünk, hogy a politika, a kormányzat csak kedvező feltételeket teremthet gyermekek vállalásához és felneveléséhez. Ez fontos dolog, de a gyermekvállalás egyéni döntés eredménye, és ebben a mentalitás a kulcskérdés. A közgondolkodás megváltoztatása pedig sokkal nehezebb, mint új rendelkezések
vagy gazdasági ösztönzők bevezetése. Mindez kiemeli a média, a társadalmi közösségek és az egyházak szerepét és felelősségét. Hadd idézzem végül Zlinszky Jánost, a magyar Alkotmánybíróság nemrég elhunyt tagját, a családok nagy szószólóját: "Családot, szeretetközösséget jog és törvény nem tud teremteni, csak a mi következetes értékrend szerinti életünk, vonzó családok példájának közvetítése a világ számára."