Fiatalon eltávozott közülünk. Bizonyára sokat emésztette magát a világ, az ország és a magyarság/székelység gondjai, ellentmondásos helyzete, erkölcsi válsága miatt. A kisebbségi sors, az akár többszörösen hátrányosan megkülönböztetett lét frusztrációival küzdve, lépten-nyomon a lelkiismerete szavára hallgatva, felvállalta a korai megbetegedés/elhalálozás kockázatát is. Áldozatot hozott, de hiszem, hogy amilyen mértékben mellőzte a földi, az emberi hatalmat, olyan módon vált kiváltságossá az égi birodalomban. Ennek bizonyítéka, hogy éppen a Szentlélek kitöltetésének a napján, pünkösdhétfőn vette magához a teremtő. „Ama nemes harcod megharcoltad. Emlékeznek szeretteid.” – halálának második évfordulóján ez a felirat került a sírját megjelölő kopjafára elhelyezett mohakoszorúra. Családtagjai, rokonai, barátai, tisztelői nevében. Nyugodj békében!