Sok kárpátaljai magyar bakancslistáján szerepel egy erdélyi utazás. Több szempontból is felkelti az érdeklődésüket, mivel megismerhetnek egy olyan vidéket, amelyet szintén elcsatoltak az anyaországtól, és ahol az emberekben sorstársakra lelhetnek. Másrészt egy csodálatos vidékről van szó, mely természeti és kulturális szempontból is egy kimeríthetetlen forrás. Harmadik okként megnevezhető a magyar kultúrával és hagyományőrzéssel való találkozás, mégpedig egy olyan vidéken, amely több száz kilométerre található Magyarországtól. És végül, de nem utolsó sorban, valahol mindenkinek eszébe jut egy erdélyi utazás alkalmával, hogy akár medvét is láthat.

Sok család örömére a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete egyhetes székelyföldi nyári tábort szervezett, ahova két busszal indultak el július 14-én. A programot a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jóvoltából valósították meg. A hét során a programokért dr. Tarpai József, a KMNE elnöke, illetve Szilágyiné Tóth Gabriella alelnök felelt.

A fentebb említett célok elérésén túl a nagycsaládosok sokkal többet kaptak, hiszen egy olyan közösségben élhették meg élményeiket, amely megtestesítette az egységet, az összhangot, egyetértést és békét. Új barátságok születtek, a meglévők pedig elmélyültek.

A hosszú, körülbelül 12 órás buszos utazás során volt idő arra, hogy a családok bemutatkozzanak, megismerhessék egymást. Dr. Tarpai József sok információt osztott meg Székelyföld történelméről, turisztikai nevezetességeiről, valamint székely legendák is elhangzottak. Nagy élmény volt átutazni egy-egy településen, melynek neve ismerősen csengett, melyről már nem egyszer hallhattunk. Ilyen volt például Parajd, ahol a közelmúltban egy természeti katasztrófa következett be: beomlott a sóbánya, ami a több évszázados sóbányászat végét, illetve a megélhetést biztosító turizmus visszaesését jelentette a környék számára. A Zeteváraljára való megérkezésünket a székely himnusz eléneklésével méltattuk, amely most minden résztvevőnek egy különös élményt jelentett. Átéreztük minden betűjét, egész valóságát. Hihetetlen volt látni, hogy több száz kilométerre a magyar-román határtól a magyar szónak, a magyar identitásnak és kultúrának milyen ereje van.

A szervezők őszinte mosollyal és kedves szavakkal, valamint finom vacsorával várták a csapatot. Kedden délelőtt első programként Mihály János történész tartott rendkívüli történelemórát Erdély történetéről. Hallhattunk a székelyek eredetéről, életéről, szokásairól és természetesen humoráról, hiszen Székelyföldön nem maradhatnak el a székely viccek sem. A délután is nagyon izgalmasan telt. A kárpátaljai csapat ellátogatott a Mini Erdély Parkba, mely Székelyudvarhely határában található. A látvány lenyűgöző volt: egyszerre sorakoztak fel előttünk Erdély nevezetes épületei, templomai, várai, kastélyai és városai, mégpedig kicsinyített másukban. Olyan élmény volt, mintha egy óra alatt bejártuk volna az egész vidéket, megismerhettük történelmi helyszíneit, helységeit és létesítményeit.

Másnap egy valódi wellnessnap várta a vendégeket. Már reggeltől lehetőség volt kipróbálni a szálláshelyen található medencéket, jakuzzit, gőzszobát, szaunát, edzőtermet. Majd délután a szervezők a Septimia wellnessfürdőbe kísértek minket. Az egész napos pihenés után jól esett egy kis városnézés Székelyudvarhelyen. Az idegenvezető mesélt a város nevezetes iskoláiról, történelméről, valamint ellátogathattunk a polgármesteri hivatal dísztermébe. A séta fagyizással ért véget.

Csütörtökön reggel a csoport egy egész napos kirándulásra indult Székelyderzsre, melynek legismertebb nevezetessége a templomerőd, így elsősorban az UNESCO-világörökség részét képező unitárius templomot tekintettük meg. A Székelyföld egyik legrégebbi gótikus műemlékéről Demeter Sándor Lóránd helyi lelkész mesélt, mégpedig olyan stílusban, hogy a kisebb gyerekeknek is érdekes volt végighallgatni a történetet. Ezután következett a meglepetés, melyről a csapat mit sem tudott. A templom előtt traktorral húzott szekerek várták a résztvevőket, mellyel felutazhattak Székelyderzs legmagasabb, több mint 700 méteres csúcsára. Csodálatos hegyek és legelők látványa tárult fel előttünk. Idegenvezetőnk elmesélte, hogy a XX. század közepén azon a helyen húzódott a román-magyar határ. Ezután a Szőlőhegyen ellátogattunk az Árpád-kőhöz, ahol megcsodálhattuk a települést madártávlatból is. A helyiek finom székelykáposztával vendégelték meg a kárpátaljaiakat, valamint a Székelyderzs éléskamrája című film megtekintésére is sor került. Az alkotásból megtudhattuk, hogy a helyi lakosoknál kialakult az a szokás, hogy az erődbe hozzák fel a szalonnájukat, takarmányukat. Elmondásuk szerint otthon az élelem nem lenne biztonságban, és az erődítmény falai tökéletes atmoszférát jelentenek. Délután a székelyderzsi zenekarocska ajándékozta meg csodálatos fellépésével a vendégeket. A koncert végén a gyerekek megtanulhattak egy népdalt, és népi játékokat játszhattak. És még ezzel sem volt vége a színes programnak. A helyi iskolában bemutattak számos gyógynövényekből készült terméket, szappant, fűszereket, krémeket. A gyerekek maguk is készítettek fürdősót kedvenc növényeikből. Emellett lovaglásra is volt lehetőség. Útravalóul minden résztvevő kapott egy kis méretű kürtőskalácsot.

A csapat estére ért haza, ahol újabb meglepetés várt. Mátyás József, székelyszenttamási pálinkafőző mester 13 féle pálinkával érkezett. A kóstoló legelején mesélt a pálinkafőzésről: hangsúlyozta, hogy a szakma egyik legfontosabb tudománya a gyümölcsök ismerete. A felnőttek az összes pálinka megkóstolása után kiválaszthatták kedvencüket. Sokaknak esett a választásuk a feketeribizli-, a cseresznye-, illetve a szőlőpálinkára. Volt, aki a helyi áfonyásat választotta. De többen maradtak a hagyományos szilva, aszaltszilva vagy vilmoskörte mellett.

Pénteken is egész napos kirándulás következett, de ez már más jellegű volt. Ugyanis a busz Csíksomlyó — a magyarok nemzeti kegyhelye  — felé vette az irányt. Ez alkalommal is idegenvezető kísérte a csapatot. Egész úton rengeteg történelmi érdekességgel ismertette meg a kárpátaljaikat. Első megállónk a Tolvajos-tető volt, ahol a Hármaskereszt emlékmű hirdette a hely jelentőségét. Az egyik a honfoglalás emlékét őrzi, a jobb oldali Márton Áronra emlékezik, aki az erdélyi egyház egyik kiemelkedő püspöke volt. A bal oldali a csíksomlyói ferences kolostor alapításának állít emléket. A helyszín azért is fontos, mert ezen a helyen született meg a csíksomlyói búcsú. János Zsigmond serege és a székelyek, akik nem hagyták magukat megtéríteni, Tolvajos-tetőn vívták meg harcukat. Amíg tartott a csata, a nők és a gyerekek a csíksomlyói templomban imádkoztak. A harcban a csíkiak győztek, így a harcosok is elmentek a templomba hálát adni a Szűzanyának.

Csíksomlyón először a Nyeregnek nevezett hegygerincen fekvő hágóra mentünk ki, ahová minden pünkösd alkalmával több százezer magyar látogat el imádkozni a nemzetünkért, családjaikért. Ezután tértünk be a csíksomlyói kegytemplomba, ahol mi is imádkozhattunk a Szűzanyához. Ki-ki a maga gondjait-bajait hozta el, de talán a közösen elénekelt Boldogasszony Anyánk hangzott a legszebben, amelyben benne volt minden kárpátaljai közös kérése: legyen béke!

A kegyhelylátogatás városnézéssel zárult. Lehetőségünk volt megtekinteni Csíkszereda belvárosát, a Petőfi utcát, sétányát, városházát. Nagy ajándék volt számunkra, hogy Dániel Sándorral, a csíkszeredai nagycsaládosok tiszteletbeli elnökével és feleségével, valamint Toldi Beátával, a csíki anyákat tömörítő helyi egyesület elnökével is találkozhattunk itt.

A szombat lelki feltöltődéssel kezdődött: közös ima után a csoport ellátogatott a zeteváraljai római katolikus templomba. A szentmisén részt vett Szász Jenő, az Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke is, aki a hét folyamán többször is találkozott a nagycsaládosokkal. A szentmise végén beszédében kifejezte háláját, hogy együtt lehet a kárpátaljai testvérekkel. Felhívta a figyelmet arra, hogy felelősséggel és hűséggel tartozunk egymásnak. Ez az NSKI jelmondata is, ezért igyekszik eszerint cselekedni, mivel a hűség a szeretet kifejezésének legmagasztosabb kifejeződése. Fontos a hűség a családtagok iránt, a nemzet iránt és az Isten iránt.

Dr. Tarpai József elnök úr is felszólalt. Kiemelte, hogy bár most nagyobb keresztet kaptunk a háború által, mint általában, de ha a Jóisten megengedi a nehézséget, akkor ad hozzá elegendő kegyelmet és erőt, hogy kibírjuk, és a rosszból is valami jó születhessen. A lelki feltöltődést Ábrány Krisztián görögkatolikus atya is segítette, hiszen az egész hét folyamán lehetőséget biztosított a résztvevők számára a gyónásra és a lelki beszélgetésre. Ugyancsak fontos volt Ötvös Károly forgolányi református lelkész jelenléte is a csoportban, hiszen ő mondott áldást az utazás elején, és tartotta meg az áhítatot.

A nap második felében Székelyvarságra látogattunk el, ahol Tamás Ernő nyugalmazott polgármester fogadott bennünket. Mesélt a településről, majd átadta a szót Károly Tamásnak, aki a beszéd helyett inkább a mesterségét mutatta be, azt, hogyan kell megpatkolni egy lovat. Amikor mind a négy patkó a helyére került, akkor a zsindelykészítés rejtelmeibe avatta be a nagycsaládosokat. A gyerekek, felnőttek egyaránt kipróbálhatták maguk is a mesterséget, és készíthettek egy-egy zsindelyt emlékbe.

Hazafelé úton megálltunk a zeteváraljai víztározónál, mely a hegyek között csodálatosan kéklett a völgyben. A víztározó egyrészt védi a völgyben elterülő településeket a levonuló árvizektől, másrészt tartós szárazság esetén biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát.

Ez volt az utolsó esténk Erdélyben, ezért egy nagy tábortűzzel búcsúztunk. Énekekkel, játékokkal egy vidám estét tölthettünk együtt. Egy zárókörre is sor került, amely során minden család elmondhatta, hogyan érezte magát, és mit visz magával haza. Kivétel nélkül mindenki nagyon elégedett volt a fogadtatással, a szervezők munkájával, segítőkészségével, a hét színes programjával, hálájukat fejezték ki, hogy ott lehettek, és egy teljes értékű nyaralásban volt részük.

Hozzá kell tennünk, hogy a résztvevők nem üres kézzel indultak haza. A hét folyamán több ajándékot is kaptak az NSKI-tól: pólót, baseballsapkát, szentegyházi kürtőskalácsot, aszaltszilva-pálinkát, cukorkát, értékes könyveket.

És habár medvét nem láttunk, de mégis egy felejthetetlen és egy életreszóló élményben volt részünk.

Hazafelé úton erőt adtak a házak tetején a kis keresztek, melyek elhelyezése Erdélyben szép hagyomány. Számunkra pedig azt jelentette, hogy Isten áldása és kegyelme kísérte utunkat.