Február 22-e a cserkészmozgalom alapítójának, Lord Robert Baden-Powellnek a születésnapja, 1926 óta ezen a napon ünneplik a cserkészet világnapját, a Thinking Day-t. A 100 éves emléknap apropóján Balogh Gáborral, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) elnökével és Csémi Szilárd szervezeti alelnökkel beszélgettünk a több mint 110 éves felvidéki cserkészmozgalomról.

Mikor jelent meg Felvidéken a cserkészet?

Csémi Szilárd: Maga a cserkészmozgalom Angliából indult 1907-ben, amikor az alapító Robert Baden-Powell, cserkésznevén BiPi megszervezte az első cserkésztábort, egy évvel később pedig megírta a Cserkészet fiúknak című könyvét. Ezután, mondhatni, gombamódra terjedni kezdtek a csapatok világszerte, a mozgalom 1910 körül már az akkori Magyar Királyságban is utat talált magának. A mai Szlovákia területén 1913-ban kezdődött a cserkészmunka, Komáromban és vele párhuzamosan Rozsnyón alakultak az első csapatok.

Hogyan jellemeznétek ezt az időszakot, milyen volt akkor a cserkészet?

CsSz: A felvidéki kezdeti időszakot a lelkes szervezőmunka és a gyors terjedés jellemezte. Az első szezon egy nagy vízi táborral, a vági tutajtáborral indult Kralovántól Komáromig. Emellett a csapatok kirándulásokat, táborokat, őrsi gyakorlatokat és szolgálatokat szerveztek.

A tagság diákokból és fiatalokból állt, akiket olyan tanárok és lelkipásztorok vezettek, mint Karle Sándor, Bíró Lucián vagy Hornyák Odiló. A háború kitörése erősen korlátozta a tevékenységet, mert sok vezető és fiatal bevonult hadiszolgálatba, majd a két világháború közötti években a határ- és államváltozások miatt a működés keretei is sokszor bizonytalanok voltak.

A második világháború utáni kommunista időszak a cserkészet számára súlyos korlátozásokat hozott. A mozgalmat fokozatosan ellehetetlenítették, a cserkészcsapatok működését 1945-től betiltották vagy a Csehszlovák Cserkészszövetségbe kényszerítették beolvadni.

A vezetők és a közösségek gyakran megfigyeléssel, zaklatással, ellehetetlenítéssel szembesültek, ennek ellenére igyekeztek megőrizni cserkészhagyományaikat. Titkos találkozókat szerveztek, így próbálták tovább éltetni a mozgalmukat. Ezt az időszakot „katakombacserkészetnek” hívjuk. 

Mikor jelentek meg az első törekvések a cserkészmozgalom felélesztésére?

CsSz: Az első látványosabb újraindulási kísérlet Csehszlovákiában 1968-ban, a prágai tavasz idején jelent meg, amikor rövid időre a szláv cserkészet újraszerveződhetett az országban, de a magyar nem.

A nagy felélesztési hullám csak a rendszerváltozás idején indulhatott meg, amikor a civil kezdeményezések újra teret kaphattak. 1989-ben Bodnár Gábor, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség legendás vezetője kezdeményezte, hogy Felvidéken is induljon el a szervezőmunka. Az újjászerveződésben nagy segítséget nyújtottak azok az öregcserkészek is, akik még a két világháború közötti időszakban csatlakoztak a mozgalomhoz. Nekik köszönhetően a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 1990. március 11-én alakult újjá Hodossy Gyula vezetésével Dunaszerdahelyen.

Hogyan fogadta a társadalom az újra induló mozgalmat?

CsSz: A civil szférában sokan örömmel fogadták, mert a cserkészet egyszerre ígért közösséget, értékalapú nevelést és aktív ifjúsági programokat. Persze, mind az állami szféra, mind a civilek részéről kezdetben volt némi tájékozódási igény és óvatosság, de a mozgalom gyorsan bizonyított. Az első években a tagság gyors növekedést mutatott: a megalakulást követően a pár száz fős létszám rövid idő alatt több mint kétezerre emelkedett.

Bizonyára sok változáson ment át a felvidéki cserkészmozgalom a kezdeti időszakhoz képest…

CsSz: 1993 óta vagyok cserkész, így több mint harminc év távlatából azt látom, hogy az SZMCS egy erős, jól szervezett közösséggé vált, amit együtt építünk. A vezetők, a szülők, a támogatók, az adójuk két százalékát felajánlók és minden cserkész nap mint nap hozzátesz ehhez. Bővültek a programok, a szervezeti háttér is megerősödött, egy hosszú távú vízió és stratégia mentén működünk.

Ugyanakkor a mozgalom a BiPi által meghatározott alapelvekre épül ma is: jellemet, közösséget, szolgálatot és természetközelséget adni a fiataloknak, ez a célunk. Erős alapokon állunk, és a megújulást a folytonossággal együtt tudjuk kezelni.

Balogh Gábor: Ahogy Szilárd is mondta, a cserkészet alapjai nem változtak a kezdetekhez képest. Viszont tudatosabbak lettünk, már egy szakmailag átgondolt nevelési módszertan szerint foglalkozunk a gyerekekkel, a szervezetünknek egy tudatosan megtervezett vezetői struktúrája van.

Mindehhez hozzáadódnak a modern kor kihívásai. Ma már nehezebb megszervezni egy 8-10 napos cserkésztábort az erősen szigorodó higiéniai előírások miatt. Emellett a telefon és a digitális eszközök hiánya jelenthet nehézséget a gyerekek számára, mivel otthon naponta használják ezeket. De pár nap után teljesen megfeledkeznek róla. Egy tíznapos digitális detox mind a fiataloknak, mind a felnőtteknek jól tud esni.

Miben rejlik szerintetek a cserkészmozgalom ereje? Miért jó cserkésznek lenni?

CsSz: Számomra a cserkészet egyfajta megtartó tér. Azt látom, hogy aki belekóstol a cserkészetbe, az általában „többet kap”: egy elfogadó közeget, ahol észreveszik az értékeit, és támogatják a fejlődésben.

BG: Kezd elmagányosodni a társadalmunk, a gyerekek kevés időt töltenek együtt, nem játszanak a játszótéren vagy nem fociznak együtt a salakpályán. A cserkészet viszont egy nagyon jó lehetőséget biztosít a közösségépítésre. Olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amikre hétköznapi helyzetekben nem biztos, hogy lenne lehetőségük. Megtanulhatják beosztani az idejüket, csoportként együttműködni, megismerhetik a saját maguk korlátait, mindezt játszva, élménypedagógiai eszközökkel.

A mozgalom sikerességét mutatja, hogy bár a felvidéki magyarok száma csökken, mégis egyre többen érdeklődnek a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség iránt, folyamatosan nő a tagságunk, közel 1700-an vagyunk.

Mit gondoltok, mi a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség feladata a felvidéki magyarság életében?

CsSz: Szerintem maga az ifjúságnevelés. Az, hogy olyan fiatalokat neveljen, akik tudnak közösségben élni, felelősséget vállalni és másokért szolgálni, miközben megőrzik a saját identitásukat és értékrendjüket, ami szerintem különösen fontos a kisebbségben élő fiatalok számára. Fontos, hogy tagjaink ne csak részei legyenek a mindennapoknak, hanem egyúttal aktív alakítói is.

BG: Egyetértek abban, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek fontos feladata a magyarságtudat erősítése. Jelen vagyunk a magyarlakta régióban Pozsonytól Nagykaposig, így a mi felelősségünk is, hogy megmaradjon a fiatalok magyar identitása. Büszke vagyok rá, hogy olyan fiatalokat nevelünk, akik felnőttként hasznos tagjai lesznek a társadalmunknak. Sok cserkész állja meg a helyét különböző segítő szakmákban vagy vezető pozícióban.