Egyetlen sűrű hétvége alatt bejárni a Mohol – Karancs (Karanac) – Csongrád – Mohol útvonalat nem csupán mintegy 500 kilométernyi utazást jelentett, hanem mély emberi találkozásokat, megindító pillanatokat és a meglévő, szoros kötelékek megerősítését is.

Az utazás első állomása a baranyai Karancsra vezetett 2026. október 9-én. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) Gazdakörének megtisztelő meghívására, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) képviseletében érkeztünk a közkedvelt Parasztkonyha rendezvényre. Igazi gasztronómiai és kulturális olvasztótégely fogadott bennünket: több mint húsz csapat mérte össze tudását, és készített csirkepaprikást, akik a Kárpát-medence szinte minden szegletéből érkeztek. A rotyogó bográcsok mellett régi ismerősök köszöntötték egymást, és értékes új barátságok is köttettek. Este, zeneszó mellett, a versenyre készült ételek közös elfogyasztása csak tovább erősítette a már meglevő ismeretségeket a Kárpát-medencei  összetartozást.

A 150 megtett kilométer után rendkívül jólesett a pihenés egy békés falusi idillel átitatott szálláshelyen, ahol a vidék nyugalma már a megérkezésünk pillanataiban teljesen feltöltött bennünket. A szállásadónk, egy horvát nemzetiségű háziasszony rendkívül kedves és meleg fogadtatása azonnal levett bennünket a lábunkról. A vele közösen elfogyasztott vendégváró pálinka, majd másnap kora reggel az ajtónkra akasztott, gondosan összekészített útravaló mind azt éreztette velünk, hogy nem idegenben járunk, hanem igazi otthonra leltünk náluk.

Másnap, október 10-én korán indultunk tovább, hiszen várt ránk a következő kiemelt esemény: a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCSSZ) 25. éves jubileumi Közgyűlése Csongrádon. A Karancsról Csongrádra vezető 210 kilométeres út után, a sűrű program és az utazás miatt kissé megkésve ugyan, de sikeresen megérkeztünk. A fáradtságot azonban azonnal elfelejtettük, amint beléptünk a terembe: a fogadtatás melegsége, a rengeteg régi ismerős arc és a rendezvény emelkedett hangulata azonnal kárpótolt bennünket a hosszú kilométerekért.

Az út igazi értékét mégis azok a pillanatok adták, amelyek mélyen megérintették a lelkünket. Végtelenül megható volt látni a kárpátaljai testvéreink kitartását és életszeretetét. A háborús helyzet borzalmai és mindennapi nehézségei ellenére is büszkén és rendületlenül vállalják a nagycsaládot – előző nap Karancson például köreinkben köszönthettünk egy édesanyát, aki jelenleg a negyedik gyermekét hordja a szíve alatt.

Ugyancsak felemelő élményekben lehetett részünk a csongrádi közgyűlésen, ahol szintén összefutottunk régi ismerősökkel. Leírhatatlan érzés volt visszahallani azokat a biztató, támogató szavakat, amelyeket még az előző évben fogalmaztunk meg és juttatunk el levélben az ottani családszervezet számára. Különösen felemelővé tette a pillanatot, hogy a sorokat olyan személy idézte vissza, aki nem is tudta, hogy a gondolatok valójában kitől is származnak. Látva az ő küzdelmeiket és töretlen hitüket, tiszta szívből reméljük, hogy az ő otthonukba is hamarosan eljön a várva várt Béke ideje.

Az ilyen találkozások legnagyobb hozadéka a közös gondolkodás és a jövőre vonatkozó tervek szövögetése: mérlegeltük is, hogy mikor, hol és mit tudunk a jövőben közösen megvalósítani, létrehozni a kárpát-medencei magyar családok érdekében.

Vasárnap, október 11-én, a házigazdáktól való búcsú, majd az utolsó 130 kilométer megtétele után, élményekkel és komoly lelki útravalóval gazdagodva tértünk haza Moholra. Ez az ötszáz kilométer ismét bebizonyította: határok ide vagy oda, a család, a barátság és az összefogás nyelve mindenhol közös.

Bízunk benne, hogy a jövőben még sokszor meg tudunk élni hasonló, lélekemelő pillanatokat.

Zárógondolatok:

• Közösségépítés és értékőrzés: Mindkét rendezvény kiemelt célja a Kárpát-medencei magyar közösség összefogása, kommunikáció és a baráti kapcsolatok elmélyítése volt, valamint nemzeti és hagyományaink ápolása.

Mohol, 2026. Október 13.                                   Világos Tibor s.k.