A megjelenteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte. Pék Sándor esperes-plébános békét kérő imáját követően a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének részéről ifj. Pásztai Ottó arra emlékeztetett: immár 76 éve, hogy véget ért a második világháború értelmetlen öldöklése, rettenetes pusztítása. Azon az esős október 12- én Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva, ám a vörös hadsereg gyors támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem volt ideje és lehetősége, hogy felrobbantsa ezeket. Az előretörő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak a várad-őssi negyedbe, elfoglalták Biharkeresztest és Biharpüspöki egy részét, lehetetlenné téve a Várad–Szatmár közti úton való menekülést. Ilyen körülmények között a menekülő utóvéd német motorosalakulat teljesen értelmetlenül a Szent László téri Körös-híd felrobbantására adott parancsot. Ezt a tizenkét váradi, illetve Bihar megyei idős honvéd vonakodott teljesíteni, ezért a fékeveszett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd utóbbiak felrobbantották a hidat. A holttestek két napig temetetlenül hevertek a Körös Bémer téri partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Később városunk bátrabb polgárai az esti szürkületben földdel betakarták a holttesteket, de csak decemberben vált lehetségessé, hogy a Rulikowski temetőben méltóképpen eltemessék őket.  

 Meleg Vilmos színművész fellépése után Szabó József városi önkormányzati képviselő, a váradi RMDSZ ügyvezető elnöke úgy fogalmazott: 2020-ban az időközben gyökeresen átalakítani kívánt városkép Várad hangulatát is próbálja alaposan megváltoztatni, kiszorítva a hősökre való emlékezést az események sorából. Október 12-én ugyanis többen csak a bevonuló román seregeket ünneplik, vagy az Aurel Lazăr házában megfogalmazott nyilatkozatról beszélnek, megfeledkezve arról, hogy a Szent László híd elődje mennyire fontos volt a mindenkori városlakóknak, annak megsemmisítése pedig milyen nagy veszteség lett volna az itt élő közösségek mindegyikének. „Ma a gyerekeink hősei virtuálisak. A valóságtól teljesen elrugaszkodó, mesterségesen kitalált filmekbe helyezik őket, ahol robotokkal vagy szörnyekkel kell megküzdeniük pontokért. Az egyetlen öröm az ürömben, hogy a háborút és annak az életre gyakorolt hatásait nem ismerhetik, csak a könyvekből. A mi felelősségünk felmutatni az itt, köztünk élt valós, húsvér hősöket, értékrend-őrzőket, hiszen a mai ifjúság pontosan olyan, amilyenné mi, felnőttek alakítjuk, és igenis, rohanó világunkban időt és energiát kell áldozzunk arra, hogy nemzetünk valódi nagyjairól beszéljünk nekik, kiragadva őket a virtuális valóságból” – közölte a politikus. 

Az emléktáblánál az RMDSZ szervezetei, a Premontrei Öregdiákok Egyesülete mellett több civil szervezet, intézmény, valamint a hozzátartozók nevében Sziki Géza és Szikis Sándor is elhelyezte a kegyelet virágait. A  12 hősi halott között Seres János személyében egy révi 49 éves földműves is életét vesztette akkor. A Pro Rév Egyesület nevében Hasas Ildikó helyezte el a megemlékezés koszorúját.