A vajdasági Házas Hétvégés Közösségben már szinte a kezdetektől fogva bevett szokás, hogy nyáron is összejövünk, csak úgy barátkozás, szórakozás, közösségépítés céljából. Az ilyen találkozásokra mindenki hozhat vendégeket és ezúttal is voltak vendégeink. Meg szoktuk hívni a KCSSZ és a NOÉ civil szervezetek vezetőit is.

A szervezők és a felelősök már jó előre a helyszínen voltak és készültek a házaspárok, atyák, vendégek fogadására. Ezúttal a helyszín a péterrévei lövöldének a területén volt. Korán reggel a szervezők kirakták a Házas Hétvége és a KCSSZ pannóját. Reggel a távolról és közelről érkezőket a szervezők finom zsíros lepénnyel várták, sokfajta salátával ízesítve. Az üstökben már rotyogott a zúza pörkölt (mivelhogy ez alkalommal ezt készítették Gulyás Magdi és Péter és a segítőik), persze megbolondítva egy kis csülökkel és disznóhússal, mert így aztán olyan finom volt, hogy nem győztünk repetázni.

A felelős házaspár: Sándor Klári és Lajos, Nagy Jóska atyával szeretettel, és figyelmességgel fogadták az érkezőket.

Az ilyen jellegű találkozások nem „munka jellegűek”, hanem inkább olyan közösségépítő jellege van. Elmondható, hogy ez nem csak a jelenlévők személyes találkozása, hanem találkozás Jézussal is. Ezúttal ennek a jellegét a 10 órakor kezdődő szentmise adta meg. Ugyanis bármikor összejövünk, Jézus nevében tesszük, és erről Ő maga biztosított bennünket, „bármikor ketten-hárman összejöttök az én nevemben, ott vagyok köztetek...” Ezt a szentmise még hangsúlyossá is tette. A szentmisét bemutató Nagy Jóska atya ki is hangsúlyozta, hogy a Közösségünk ereje, az Oltáriszentségben rejlő Jézus. Aki most már valóságosan is jelen van. Egyébként a szentmisét Nagy Jóska atya a Közösség felelős papja, és Hajdú Sándor atya csókai plébános mutatták be. Mellár József atya pedig gyóntatott, igyekezett könnyíteni a lelkünkön, és a bűnbánat szentségét szolgáltatta ki szinte egész idő alatt.

A szentmise végén Nagy Jóska atya aranymisés áldását adta ránk, majd megáldotta Kovács Ilonka és Tibor bácsszőlősi házaspárt, akik 50 éves házassági évfordulójukat ünnepelték. Tanúságot téve arról, hogy a házasság lehet tartós, jóban és rosszban. Hiszen biztos voltak az ő napjaikban is, jó és kevésbé jó pillanatok az 50 év folyamán. Mindenesetre példaértékű volt ez a mozzanat minden fiatalabb házaspár számára, és azok a vendégek számára is, akik készülnek a házasságra. Az ünnepeltek tortával és finom saját készítésű borral leptek meg bennünket.

Az ebéd után Horváth Laci bácsi ismertette az előttünk álló feladatokat, lehetőségeket valamint a többi civil szervezet jókívánságait és reményét fejezte ki, hogy a jövőben több szervezet képviselteti magát ezen a rendezvényen.

Ez után megkezdődött a társalgás. A hosszú zárlat sok-sok kérdést felvetett bennünk. Ki hogyan élte meg a hosszú szüneteltetését a találkozóknak. Bezártságunkról, és közbeni vágyainkról beszélgethettünk sokat.

Egész estefelé kezdett a társaság összeszedelődzködni, és indulni haza, reménykedve, hogy ezután ősztől már beindulnak a rendszeres havi találkozók is.

Csincsik Lajos, Ada

Horváth László, Zenta