Az előadás kezdetén Szemereki Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket és bemutatta az előadókat. Az előadássorozat kilenc helyszínen valósult meg, hét Felvidéken és kettő az anyaországban.

A nap kultúrprogramját a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium két tanulója Kovács Borbála és Tamás Fruzsina szolgáltatta. Borbála Reményik Sándortól a Gyűrűt készíttetek, míg Fruzsina Pónya Lajos Sopron című versét adta elő.

Barcza Attila, országgyűlési képviselő köszöntőjében méltatta a jelen lévő Perkovátz Tamás, civil vezető, dr. Brummer Krisztián, polgármesteri irodavezető munkásságát, valamint Sopron lakosságának kiállását Magyarország mellett:

,,1921-ben Sopron akkor tett a legtöbbet Magyarországért, amikor arra a legnagyobb szükség volt.’’

A köszöntőt követően Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke tartott előadást Trianon előzményeiről.

„A háború kitörése nem volt véletlenszerű, Franciaországban és Oroszországban már a háború kitörése előtt hadi készültség volt érvényben’’ – emelte ki az előadó.

Az 1867-ben megkötött egyezségnek köszönhetően megalakult két központú állam, az Osztrák‒Magyar Monarchia. Két, jogilag egyenrangú állam szövetsége jött létre, amely lehetővé tette, hogy a Magyar Királyság területén elkezdjék építeni a modern Magyarországot. A trianoni szerződés több évszázados korszaknak vetett véget – zárta szavait az előadó.

Dr. Vizi László Tamás előadásában ismertette Apponyi Albert szerepét a békediktátum ratifikációjában. Apponyi Albert mellett Teleki Pál az a magyar politikus, akinek a nevéhez leginkább kötődik a trianoni döntés megakadályozásáért folytatott küzdelem, a korabeli közvélemény és az utókor szemében egyaránt. Magyarország részéről a békediktátum aláírása nem volt kérdés, mivel addig hadiállapot volt érvényben. A tévhittel ellentétben az aláíró személyét nem sorshúzással döntötték el.

A szerződés aláírására 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palota Cotelle termében került sor, ahol két teljesen súlytalan politikus, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.

Dr. Brummer Krisztián Sopron viszonylatában vizsgálta a trianoni békediktátum következményeit.

Nyugat-Magyarország egyes területein esély nyílt a trianoni határok megváltoztatására, 1921. december 14-én Sopron és nyolc környező település lakossága népszavazáson dönthetett arról, hogy hazáját és szívét Magyarországon őrzi meg, vagy Ausztriába helyezi át. A Sopron környéki voksolás Magyarország számára csodás győzelemmel zárult.

A korabeli lapok rendkívüli kiadásban adták a polgárok tudtára a szavazás végeredményét: „7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk’’.

A nemzetgyűlés Sopron városának a magyar hazához való ragaszkodásáért a megtisztelő CIVITAS FIDELISSIMA címet adományozta. Sopron ettől kezdve a ,,leghűségesebb város’’.
A soproni népszavazás messze túlmutatott helyi jelentőségén, hiszen megmutatta, hogy miként kellett volna eljárni a határok igazságos kijelölését illetően.

Szemereki Zoltán zárógondolataiban Széchenyi életpéldáját emelte ki. Példaként állhat előttünk mint ember is. Akaratereje, tudni akarása, szorgalma, tettvágya, állandó művelődése csodálatra méltó. Követendő példa a mostani ifjúságnak, akiknek kezében van a jövendőnk sorsa.