A naptáramban  már 1 évvel ezelőtt be volt jegyezve nagy  betűkkel a kongresszus  új dátuma.  Már a várakozás is örömmel töltött el, hogy nemsokára részt vehetek a családommal  ezen a gyönyörű eseményen. Férjem nekilátott a szervezésnek, és a Mátyusföldi Nagycsaládosok  Egyesületének elnökeként egy kis csapatot szervezett.   Templomunkban mondtuk rendszeresen a vasárnapi misék előtt a kongresszus imáját, kérve a Mindenhatót, hogy  hárítson el mindenféle  vírus korlátozó akadályt,  és hogy a szervezők elképzelése szerint valósulhasson meg a rendezvény. Imánk meghallgatásra talált és péntek reggel  az 50 fős kis csapatunk elindult Budapestre.   A regisztrálás után, amikor elkezdődött a szentmise,  azt éreztem, hogy milyen jó a katolikus Egyházhoz tartozni.  Tele volt a szívem hálával és  szeretettel.  Ez az érzés nem múlt el, hanem még fokozódott a másnapi  Kossuth –téri  körmenetnél, meg a vasárnapi záró szentmisénél. Olyan találkozás volt ez számomra, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Szerintem ilyesmit éltek át az apostolok pünkösdkor, amikor a Szentlélek eltöltötte őket. Mert a Lélek  ma is ugyanaz, és ugyanúgy működik.

Lassan eltelt egy hónap a kongresszus óta, őrzöm a körmenet elégett gyertyáját, és megfogalmazódott bennem  az üzenet  az előttünk álló időre vonatkozóan:  Kérjük a Szentlelket mindannyian adjon bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez.