Életfa Családsegítő Egyesület – Kolozsvár:

 

Kolozsváron az egyesület munkatársai amit tudtak, azt továbbra is az online térben tartottak, így a  megkezdett terápiákat, tanácsadást vitték leginkább az Életfa munkatársai. Ezen kívül, a február végén kialakult ukrán válság kapcsán segítséget nyújtottak a menekült édesanyáknak, családoknak, ruhát, tartós élelmiszert gyűjtöttek, adtak át nekik a tranzitzónákban.

 

Hargita Megyei Sérültek Egyesülete – Csíkszereda:

 

A Sérültek Egyesülete március 28-án házigazdája volt a Családvédelmi Konferencia harmadik állomásának, melyet a három csíkszeredai KCSSZ tagszervezet szervezett közösen, és ahol közel 50 fő vett részt az eseményen. A rendezvényen Márton Zsuzsanna elnökasszony kiemelte, hogy a programsorozat aktualitását az adta, hogy Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a gyermekek jövőjét sorskérdésnek tekintik. Ezt a szemléletet azonban nemcsak az anyaországban, hanem a határon túlra kiterjesztett családtámogatási intézkedésekkel, a nemzeti kisebbségben élő családok számára is elérhetővé tette a magyar kormány. A KCSSZ pedig megalakulása óta, több, mint 20 éve, hasonló elkötelezettséggel több ezer családot fog össze, és erősít meg abban a küldetéstudatban, hogy a gyermek, a család, ám főként a nagycsalád egy különleges érték. Elmondta, hogy a tagszervezet vezetői nem szakemberek, hanem szülők, családfők, többgyermekes édesanyák, akik  a mindennapi megélt tapasztalataikat osztják meg egymással, mindezt abban a meggyőződésben, hogy követendő példát tudnak átadni és vonzóvá tudják tenni a családos életformát a kortársak és a fiatalok számára.

 

Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládosokért - Csíkszereda:

 

A csíki nagycsaládosok idén is csatlakoztak a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal március 15-i koszorúzási akciójához, és több nagycsaláddal közösen helyezték el koszorújukat Petőfi Sándor lábainál.

 

 

Csíki Anyák Egyesülete – Csíkszereda:

Aktív hónapot tudhat maga mögött az Egyesület, ugyanis ebben a hónapban lett 11 éves hivatalosan a csíkszeredai érdekképviselet. Pár nap múlva, 15-én közös koszorúzásra gyűlt össze a tagság egy része a  Mikó vár téren, és kisgyerekeik társaságában rövid megemlékezés után helyezték el a koszorút a Petőfi szobornál. Ezek után, az egyesület elnöke az esti órákban részt vett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának és a Polgármesteri Hivatal közös szervezésében tartott ünnepi vacsorán, ahol Tóth László fókonzul és Korodi Attila polgármesterek köszöntötték az egybegyűlteket.

Március 20-án Budapestre utazott az egyesületi vezető, hogy további 33 tagszervezeti vezetővel a novemberi KCSSZ közgyűlés utáni hiánypótlást teljesítse, mely esemény folyamán megalakult az 5 fős, Elnökséget kisegítő elnökségi tagok köre, így Erdélyt a csíkszeredai Nagycsaládosok Egyesületének vezetője, Dánél Sándor fogja képviselni a következő 4 évben. Gratulálunk! Ugyanezen helyszínen a KCSSZ kibővült elnöksége aláírt egy nyilatkozatot az április 3-i gyermekvédelmi népszavazás kapcsán, melyben határozott álláspontot képvisel a négy NEM mellett. A nyilatkozat utolsó mondatát idézzük: „Hiszünk abban, hogy a hagyományos család értékrendje szerint a szülők joga a gyermekük szexuális nevelése és a referendum támogatásával minden egyes szavazó hatással lehet a Kárpát-medence jövőképének alakulására”.

Március 24-én a felvidéki Komáromban vett részt az egyesület vezetője a Családvédelmi konferencia első állomásán, melyet a Szövetség a Közös Célokért társulás szervezett az Egressy Béni Városi Művelődési Központban. A család-, gyermek- és életvédelem aktuális kérdései konferenciát a helyi Tulipán óvoda kisgyerekei március 15-ös előadása tette színesebbé.

Március 25-én pénteken délelőtt Budapesten a Párbeszéd Háza – Pedro Arrupe termében a Magyar Védőnők Szakmai Szövetsége tartotta meg a családvédelmi konferencia második konferenciáját A szoptatás és anyatejadás erősítése Európa jövőjéért címmel, ahol a három órás előadások közé a Csíki Anyák Egyesülete által készített kisvideót is bejátszották, melyben a helyi közösség néhány tagja osztotta meg szoptatási tapasztalatait, és véleményét az anyatejátadás kapcsán. A délutáni órákban pedig az egyesület vezetője, illetve Márton Zsuzsanna KCSSZ elnökasszony az ERGO és a bécsi Kaláka Klubbal együttműködésében szervezett Magyar nők a cselekvő nemzetért kezdődő 3 napos konferencián vettek részt. Pénteken a Terror háza múzeum meglátogatásával kezdődött a program, az esti órákban szervezeti bemutatkozások zajlottak, majd szombaton kezdetét vette egy igen tartalmas előadássorozat a belvárosi benczúr Szállóban, ahol Prof. Dr. Aczél Petra kommunikációs szakember beszélt a nők állandó kihívásairól és készségeiről, de Dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Külgazdasági és Külügyminisztérium részéről tartott igen erős gondolatébresztő előadást Föld - Anya: Teremtésvédelem, közös felelősségünk címmel. Előadói voltak a konferenciának még Dr. Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Szalai Piroska munkaerőpiaci és üzleti innovációs szakértő is.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja alkalmából, az egyesület elküldte a KCSSZ nyilatkozatát a megemlékezésről a csíkszeredai unitárius közösségnek, ezt 27-én Solymosi Alpár unitárius lelkipásztor olvasta fel a templomban, illetve Páter Húgó a csíksomlyói kegytemplom igazgatója fogadta, és olvasta fel a vasárnapi nagymisén.

Március 28-án a Csíki Anyák Egyesülete is társszervezője volt a Családvédelmi konferenciasorozat erdélyi állomásának, melyről bővebb sajtóanyagot itt találnak:

 

https://hirado.hu/video/2022/03/28/hirado-2022-marcius-28-2200/ --- M1 Híradó, 17.50-től 19.07-ig

https://www.facebook.com/HunConsulate.Csikszereda/posts/340840668081258 --- Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda FB oldala, 2022.03.29.

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2022-03-29_18-01-00&enddate=2022-03-29_18-40-00&ch=mr1# --- Kossuth Rádió, 2022.03.29. Mozzilából működik, 18:17:50-kor kezdődik, Dr. Beneda Attila 18:20:10-től beszél, a bejátszás 18:23:03-ig tart.

https://hargitanepe.ro/csaladvedelem/ --- Hargita Népa napilap, 2022.03.30.

https://www.facebook.com/events/541947697532407 --- KCSSZ Fb oldal esemény

 

Március 30-án kísérleti jelleggel szervezte meg az egyesület az első diafilmvetítést családoknak, melyre nagy érdeklődést mutatott a helyi közösség, és 35 felnőtt mellett közel 50 gyermek vett részt a találkozáson. A szerda esti találkozáson A só, A kicsi dió magyar népmesék mellett vetítették Andersen meséjét A rút kiskacsát, de a gyerekek nagy kedvencét A Kismarkoló meséjét is. Az egyesületet ígéretet tett, hogy a diavetítős estéket havi rendszerességgel fogja tartani ezután, de leginkább a mutatkozó igény szerint.

 

A tartalmas hónapot a soron következő virtuális kórházlátogatás zárta március 31-én, mely zoom találkozást az egyesület a helyi Megyei Kórházzal partnerségben szervez 2012 óta, és ezalkalommal is 60-65 aktív résztvevője volt a találkozásnak.  

 

 

Pro Agriensis Egyesület – Egri:

 

Az egyesület részéről, mint KCSSZ elnök, Márton Zsuzsanna részt vett a 4 állomású családvédelmi konferencián, illetve a budapesti ERGO és a bécsi Kaláka Klub közös rendezésű Magyar nők a cselekvő nemzetért konferencián. https://www.nyugatijelen.com/jelenido/csaladvedelmi_konferenciakon_vetik_ossze_a_magyar_modellt_a_szomszedos_orszagok_gyakorlataval.php

https://ergo-net.hu/hu/hirek/magyar-nok-a-cselekvo-nemzetert-2022

 

Szent József Nagycsaládosok Egyesülete – Székelyudvarhely, Juon Annuska elnök tudósítása:

 

Részt vettek a város március 15-I koszorúzási akcióján a belvárosi Márton Áron téren, majd 19-én a Szent József-napi szentmisén a Kis Szent Teréz katolikus templomban.

 

Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete – Kovászna

 

Az egyesület március 3-5 között sítábort szervezetek a KCSSZ-szel közösen a tagcsaládjaik részére a Dél-Erdélyi Sureanu-hegységben, ahol közel 70 fő vett részt 16 családból.

 

Rekettye Kulturális Egyesület – Nagykároly

 

Tavaszi szél vizet áraszt - A Rekettye Kulturális Egyesület ünnepi műsora 2022.03.16 – gyöngyszemek a magyarság folklorkincséből a zene és a tánc nyelvén. https://www.youtube.com/watch?v=Srtq0kM87e0

Március 20-án szemétgyűjtéssel egybekötött erdei sétát tartottak a fényi erdőben a közösségi élmény és a környezettudatosság jegyében.

Március 25-én Kikelet havában a Szent László Közösségi Házban a Hagyományok Háza erdélyi hálózatával közösen Esztendőtől esztendeig hagyományőrző gyermekprogramot tartottak.

A Csoóri Sándor Program keretén belül folytatták a hangszer- és táncoktatásokat márciusban, illetve varrótanfolyamot is tartottak.

 

Udvarhelyszéki Anyák Egyesülete - Székelyudvarhely: Fekete Éva beszámolója

 

Márciusi hónapban a közösségünkben tartozó édesanyák is bekapcsolódtak a Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók által szervezett adománygyűjtésbe, melyekkel az ukrán-román határ menti menekülteket segítik.

 

Márciusi hónap elején egy kötetlen beszélgetést szervezett egyesületünk: "Itthon, édes otthon" címmel, melynek célja, hogy az Udvarhelyszékre idegenként érkezett, ide telepedett családoknak segítsünk, hogy itthon érezzék magukat az új otthonukban. A beszélgetést Kászoniné Fejős Gabriella agyagfalvi református lelkésznő, Vajdaságból ide telepedett, 4 gyermekes édesanya vezette.

 

Aztán az újszülött családokkal megáldott édesanyáknak tartott Szoptatást támogató baba-mama csoportot: "Mire vágyik egy újszülött?" címmel Fekete Éva képzett, önkéntes szoptatási segítő.

 

Ez a szép, de lassan tavaszodó hónap folytatásaként egy három alkalmas találkozásra hívta egyesületünk a lányokat, asszonyokat, nőket, "Ciklustudatos élet - Női kör" témában, ahol Túrós-Tomis Anikó, jóga oktatóval segítségével járjuk körbe minket nőket érintő és fejlesztő témaköröket.

 

Befejeződött a Császárfeldolgozó csoportunk, mely résztvevői nagyon hálásak voltak Bálint Beáta-Réka pszichológusunknak.

 

Március 25  - Továbbra is folyamatosan működtek az egészségmegőrző Kismamatorna-, a Baba-mama -, és Totyogó torna csoportok és a Hordozós kölcsönző, Ölbeli játékok-mondókázó, Gyermektáncház, Babaváró felkészítő.

 

Továbbra is, a járványügyi szabályzásoknak megfelelően működtek az egészségmegőrző Kismamatorna, a Baba-mama torna csoportok és a Hordozós kölcsönző, Ölbeli játékok-mondókázó, Gyermektáncház, Babaváró felkészítő.”

 

Pro Rév Egyesület – Rév, Hasas János elnök tudósítása:

“Réven vasárnap (március 13-án) emlékeztek meg a magyar forradalom és szabadságharc 174. évfordulójáról. 

 

Vasárnap délelőtt huszárok várták a hiveket a református templom kapujában. Az ünnepi igehirdetésen Papp Csaba helyi református lelkész Jónás próféta könyve 3:1-5   versei alapján szólt a gyülekezethez. 

 

 “Isten kegyelméből ebben az órában és ezen alkalmon nemzeti ünnepünket ünnepeljük”, mondta bevezetőjében az igehirdető, majd igy folytatta: “úgy érkeztünk ehez a naphoz és ehez az alkalomhoz különböző élethelyzetből és háttérből. Itt vagyunk, mert hozott bennünket nemcsak az ünnepnek a hangulata, a köszönet, hanem hozott a mi szomorúságunk is ide, Isten házába, a gyülekezet közösségébe. Ránk nézve is Isten addig szól, addig üzen mig meg nem értjük az Ő kegyelmét. Mig meg nem értjük azt hogy, mi az hogy Isteni kegyelem minden egyes napon a mi életeinkben. Isten szól és üzen nekünk. És mi meg kell halljuk üzenetét, akaratát. Ha nem halljuk meg, akkor bizonyos, hogy nem Istennel, hanem velünk van a baj”, figyelmeztette a jelenlévőket Papp Csaba. ”Minden az Istené, az én szavam, az én döntésem, az én cselekedetem, az én életem. Isten kegyemét csak úgy élheted meg, ha tudod, hogy semmi sem az enyém. Mert ha ezt vállaljuk, akkor hálásak leszünk életünkért, erőnkért, családunkért, közösségünkért, nemzetünkért”, mondta többek között a lelkipásztor.

 

   Ünnepet és megemlékezést is tartunk a mai napon, mondta köszöntőjében Hasas János alpolgármester, a Pro Rév Egyesület elnöke. Ünnepet, mert 174 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a magyar nép szabadságáról és az osztrák járom felszámolásáról szólt. És megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar szabadságért! Megemlékezünk azokról az ismeretlenekről is, akik éppen a mi falunkból kerültek a honvédek vagy a huszárok közé és hősies haláluk egy nemesebb ügyet szolgált: a szabadságot! A forradalom és szabadságharc résztvevőinek, legyenek azok bármilyen formában is részesei az eseményeknek legfontosabb volt szülőföldjük szeretete. Hiszen azért is harcoltak, hogy lakóhelyük szabad legyen, hogy felvirágozzon, hogy ne mások döntsenek annak sorsáról és mindennapi eseményeiről, hanem ők maguk, a helyiek! Sosem szabad ezt elfelejtenünk, hiszen a szülőföld, a szülőfalu az, ahol megszülettünk, ahol felneveltek bennünket. Ezt a kötődést nem lehet elvenni, kivájni az emberi szívből. Büszkének kell lennünk rá, bárhová is vigyen bennünket a sors. Ezt kívánnák tőlünk eleink is. Az emlékezést és a bátor kiállást. Az emlékezést azokra az eszmékre, amiért harcoltak és kiállást a magyarságunkkal kapcsolatban. Nem magyarkodnunk kell, hanem magyarnak vallani magunkat! Ahogyan őseink is büszkék voltak magyar nemzetiségükre úgy kell nekünk is vállalnunk magyarságunkat, identitásunkat, kultúránkat. És erről hamarosan bizonyságot kell tennünk, hiszen kezdődik a romániai népszámlálás.  Az anyaországii választásokkal kapcsolatban hamarosan megérkeznek levélben a formanyomtatványok, éljünk a lehetőséggel és szavazataikkal támogassuk azokat, akik megadták nekünk a kettős állampolgárságot, akik évről évre támogatják az egyházainkat, magyar civil szervezeteinket, mondta zárszavában Hasas János.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Demeter Stefánia Katalin kolozsvári konzul olvasta fel.

 

„ Amikor azt mondják 1848 március 15. ,akkor azt feleljük rá forradalom”, mondta köszöntőjében Pető Dalma nagyváradi RMDSZ-es képviselő.”Ha azt mondják 1848-49, akkor azt válaszoljuk függetlenségi harc, szabadságharc. Mindnyájan tudjuk azt, hogy az évszámok milyen jelentős szerepet töltenek be a népek, a nemzetek életében. Minden egyes évszám megannyi kopjafa, élő mementó a nemzet tudatában. Mérföldkövek, cölöpök, amelyek biztos támpontot jelentenek, amelybe a nemzet megkapaszkodhat. A nemzetet alkotó emberek érezhetik, tudhatják honnan jöttek, hová tartoznak és talán azt is, merre tartanak”. A képviselő kitért a magyarországi választásokra és a romániai népszámlálás fontosságára is.”Itt az idő, hogy megmutassuk magyarságunkat, ezért arra kérünk minden romániai magyart, hogy a népszámláláson vállalja etnikai, anyanyelvi és felekezeti identitását”, mondta többek között Pető Dalma. 

 

 A templomi esemény szinvonalának emeléséhez nagyban hozzájárult a helyi iskolások ünnepi műsora, .Az istenházi eseményt követően a résztvevők a templomkertben megkoszorúzták Petőfi Sándor mellszobrát és Bersek József babérkoszorús honvéd huszárezredes kopjafáját. Az emlékhelyeknél  Papp Richárd és Juhász Koppány huszárok álltak diszőrséget. Az esemény a Himnusz eléneklésével zárult. Külön köszönet illeti a révi fiatalokat felkészitő tanitókat, tanárokat, hogy alkalomhoz illő programmal örvendeztették meg a jelenlévőket. 

 

 

Gondviselés Segélyszervezet – Kolozsvár – Kriza Gyöngyi jelentkezése:

 

Március 11 - A Gondviselés Segélyszervezet csatlakozott a kolozsvári vasútállomáson tranzitzónát koordináló O Masa Calda nevű csapathoz.

Az elmúlt napokban több alkalommal voltak jelen önkénteseink és segítettek a menekültek fogadásában, étkeztetésében, tovább utaztatásában.

A tegnap este kenyeret és zsömlét is vittünk melyekből szendvicseket készítettünk a hosszú útra induló menekülteknek.

Köszönjük önkénteseink fáradhatatlan kitartását!

https://www.facebook.com/180313955354187/posts/5312886505430214/

 

Március 19 - Célba ért Kárpátaljára a Magyar Unitárius Egyház segélyszállítmánya! Március 19-én célba ért a Magyar Unitárius Egyház és a Gondviselés Segélyszervezet segélyszállítmánya Kárpátaljára. A tartós élelmiszerek és a menekültszállásokon használatos céleszközök (tábori ágyak, matracok, hálózsákok, izzókörték, zseblámpák, adó-vevő készülékek, villanyrezsók) átadására Beregsurány határtelepülésen került sor a Kárpátaljai Református Egyházkerület képviselőinek. Az 59.100 lej (13.200 USD) összértékű szállítmányt a Kárpát-medence-szerte, valamint az Amerikai Egyesült Államok-beli unitáriusok körében felajánlott adományokból vásároltuk meg. Az adományok rendeltetésszerű felhasználásáról Nagy Béla főgondnok úr biztosított, elmondva, hogy mindezen hiánycikkeket több ezer ukrán háborús menekült ellátására fordítják 108 egyházközségük által, az általa igazgatott diakóniai szolgálat koordinálásával.

 

Ezúton is köszönjük adományozóink nagylelkűségét. Óvja Isten a háborútól szenvedőket és az őket segítő embertársainkat!

 

 

Március 23 - A boldogság nemzetközi napján, mosolyt szimbolizáló kiflikkel leptünk meg, több mint 600 gyereket Erdővidék 19 településén. A friss, finom és ropogós kifliket, az Erpék Pékség munkatársai készítették, akik mindig lelkes partnereink, ha örömet szeretnénk szerezni rászoruló családoknak!

 

Március 28 - Harmadik alkalommal szerveztük meg az Önkéntesek Napját Sepsiszentgyörgyön. A kezdő áhítat után Székely Andrea egyesületünk kolozsvári önkéntesének vezetésével egy szimulációs gyakorlaton vehettünk részt, ahol egy adományosztó akciót, és egy gyermeksarok kialakítását szerveztük meg a résztvevőkkel.

 

 

Köszönjük a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség vendégszeretetét, az önkénteseinknek a részvételt, és köszönjük a Háromszék napilapnak a részletes beszámolót.

https://www.facebook.com/180313955354187/posts/5359909884061209/

https://www.3szek.ro/load/cikk/148760/gyors-beavatkozasrol-szolt-az-onkentesek-napja

 

Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központ – csalad.ro:

 

ERŐFORRÁSAINK A VESZTESÉGBEN – március 4-6

Veszteségeink és erőforrásaink – ezzel a mottóval szerveztük meg idén több mint 140 nő részvételével a feleségek, édesanyák hétvégéjét.

 

A hétvége előadói Balázs Réka sepsiszentgyörgyi családterapeuta, Hajlák Attila-István imecsfalvi plébános és Kertész Marika, a családpasztorációs iroda munkatársa voltak, akik többek között a következő dolgokban erősítették meg a jelenlevőket:

 

• A veszteségek életünk elkerülhetetlen velejárói. Nem azt ígérte ugyanis az Úristen, hogy nehéz,  fájdalmas események soha nem történnek velünk, hanem azt, hogy mindezekben, és mindezek ellenére mindig velünk lesz, és nem hagy el minket.
• Veszteség alatt nem csak egy hozzánk közel álló személy halálát értjük, hanem egy párkapcsolat végét, egy fontos baráti kapcsolat megszakadását, az egészségi állapot tartós megromlását, egy terhesség megszakadását, vagy akár egy költözést, iskola-, vagy munkahelyváltást, korosodást is. Az ezek következtében létrejött érzésekkel, fájdalommal meg kell birkóznunk ahhoz, hogy pszichológiai értelemben egészségesen tudjuk tovább folytatni az életet. A gyászmunkát nem spórolhatjuk meg.
• Amit az élet összetört bennünk,- ha engedjük, – azt Isten összerakja, mert Ő elkötelezte magát a mi gyógyulásunk mellett. Sőt mi több, a saját töredezettségeinken keresztül is tudunk apostolkodni.

 

A hétvége alatt több tanúságtételt is meghallgathattak a résztvevők, amelyek által még inkább tudatosodott bennük, hogy nincs olyan veszteség, amin Isten segítségével nem lehetne felülemelkedni.

 

Szombat délután kiscsoportos beszélgetésekre került sor, ahol a feleségek megoszthatták egymással azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyek az elhangzott előadások és tanúságtételek kapcsán felszínre jöttek bennük. Rövid szünet után tíz műhely közül választhatták ki a hozzájuk legközelebb álló tematikájút, ahol újabb támpontokat kaphattak a veszteségeik feldolgozásához. A nap szentségimádással zárult.

 

Vasárnap a záró szentmisén Bartos Károly gyergyócsomafalvi plébános többek között arra biztatta a jelenlevő nőket, hogy hazatérve elfogadó, lehajló szeretettel forduljanak a családtagjaikhoz, és Istenbe gyökerezve lelkesen végezzék az állapotbeli kötelességeiket.

 

 

A résztvevők beszámolóiból:

Első alkalommal vettem részt a feleségek és édesanyák hétvégéjén. Hihetetlen erőt és bizalmat adott számomra ennyi keresztény, hitét mélyen megélő nő társaságában lenni. Úgy éreztem, mintha minden félelmem elmúlna úgy a gyermekvállalás terén, mint a világban zajló háborús események, bizonytalanság terén. Egyszerűen biztonságban éreztem magam. Végtelen sok veszteségről hallottam a hétvége folyamán és számomra mégis az a csodálatos, hogy mindez nem húzott le. Nem maradtam lent a gödörben. Mert a legnehezebb élethelyzetek, fájdalmak és összetöredezettségek is az Istent mutatták meg számomra, de úgy gondolom mindannyiunk számára, akik jelen voltunk. És emiatt az Isten miatt tudtunk nevetni, jókedvűnek lenni és egymásba erőt önteni. Ő nekünk a plusz az életünkben, aki megtart, aki felemel, aki megvigasztal, sőt, aki kárpótol. És ide cseng számomra Istennek az a mondata, amit Mózesnek mond az égő csipkebokornál: „Én veled leszek”. Hiszem, hogy minden szenvedésemben, veszteségemben velem van és marad. Akkor ér igazán veszteség, és akkor maradok vesztes, ha valami megszakad köztem és az ég, az Isten között. (Luka Gabriella, Gyergyószentmiklós)

 

A legjobb az volt, hogy a kisfiamal vehettem részt a feleségek, édesanyák lelki hétvégéjén. Nagy élmény volt számomra,hogy erősödhettem hitemben a tanúságtételek által, a gyászfeldolgozás lélektanának bemutatása által, az elengedni-elveszíteni téma kapcsán. Összeségében az egész hétvége gyönyörű volt. Hála a sok finom ételért, a meleg szobáért és nem utolsósorban az oroszhegyi édesanyákért, akikkel eggyütt lehettem ezen a nagyszerű eseményen. Szívemben köszönet és hála van. Veletek élmény volt. (Vass Tünde, Oroszhegy)

 

Számomra, ami átjött, és nagyon fontos a jelenlegi helyzetemben veszteségek és erőforrások témában, hogy soha ne veszítsem el a hitemet, mert ebben van az Istentől jövő erőforrás, ami megtart és felemel megtörtségemben. Fontos hogy az égre emeljem a tekintetemet, és ne az önsajnálatba süppedjek bele. Szükségünk van arra, hogy elgyászoljuk a régi embert, hogy megszülethessen az új ember. A hit a gyász minden mérgét csillapítja. Ebben sokat segíthet egy gyásznapló, ahová leírhatom, ami bánt.
Veszteség nélkül nincs változás! Amikor az élet összetör, akkor Isten összerak! Hagyom, hogy Isten újra összerakjon a megtörtségemből, egy sokkal erősebb anyaggal, Jézus vérével. „Íme újjáteremtek mindent.” (Jel 21,4-5) Fontos döntést hozni és egy célt kitűzni, talentumainkat kamatoztatni, értékes dolgokat tenni: pl. másoknak segíteni vagy evangelizálni, tanúságot tenni arról, hogy Isten hogyan tudott cselekedni az életünkben.
Ha kitartunk Isten mellett, a veszteségből győzelem lesz. Nem azt ígéri Isten, hogy mindenben segít nekünk, hogy úgy legyen, ahogyan mi akarjuk, hanem azt ígéri, hogy mindig velünk lesz, a veszteségben, a szenvedésben is. „Mint a fiút, akit anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket.” (Iz 66,139) (Bálint Teréz, Székelyudvarhely)

 

Egy nagyon nagy élmény számomra már az is, hogy így együtt lehetünk már néhány éve újra és újra. Hála és dicsőség az Úrnak mindannyiunkért. A megérkezés egy kicsit rohanósra sikeredett, mert késve érkeztünk, de ennek ellenére sikerült bekapcsolódnom. Egy nagyon tartalmas, szenzációs beszélgetésünk volt a kiscsoportommal a filmrészletek kapcsán már péntek este.
A szombati előadások is nagyon sokat nyújtottak, sok új dologgal találkoztunk, meg- tudtuk, hogy valójában mik is a veszteségeink az életünk során, és azt is, hogy minden veszteséget el kell gyászolni valamilyen formában. Hajlák Attila-István imecsfalvi plébános előadása is sok mindenre felnyitotta a szemem. Tudatosult bennem, hogy a veszteségek révén tudunk a legjobban közel kerülni Istenhez. „Add át, ami legyengít, hogy cserébe erőt adjon neked Isten”. Ez a mondat nagyon megérintett, és az is, hogy ,,Amit az élet összetör, azt Isten összerakja”.
Nagyon szép és tanulságos tanúságtételt hallottunk egy házaspártól, és egy fiatal édesanyától. A legjobban a házaspár tanúságtétele érintett meg, mivel közel állt a mi veszteségünkhez. Csak nálunk már születéskor eltávozott a gyerekünk az örök hazába. Viszont megmaradt az űr a mi szívünkben, mivel nem született utána gyerekünk.
A délutáni programok is nagyon jók és tartalmasok voltak, volt ott sírás, kacagás egyaránt. Azt a műhelyt, amiben én részt vettem, egy aranyos fiatal anyuka vezette Marosvásárhelyről, aki már 25 évesen özvegy maradt 3 gyerekkel. Nagyon megtorpantunk, amikor kezdte mesélni az életét, és az volt a csoda, hogy milyen önbizalommal és hittel el tudta fogadni a jó Isten kegyelméből a történteket.
Egy tartalmas szentgyónással zártuk a napot, amely által teljesen kitisztítottuk a lelkünket. A vasárnapi összefoglalóban, amelyet Kertész Marika tartott, az volt a tanulság számomra, hogy Isten igéje kell, hogy vezesse az életünket, nem a saját érzéseink. Szentmise zárta ezt a csodás hétvégénket, a csomafalvi papbácsi „kitette a lelkét”, nagyon szép és tanulságos prédikációjával tanított minket arra, hogy az Isten iránti szeretetünket kifejezhetjük a munkánkkal, a családi törődésünkkel, az emberek iránti szeretetben.
Csoda volt számomra, hogy ilyen sok nő szeretetben volt együtt. Akár egy szép, nagycsalád. Nagyon szépen köszönjük a szervezők munkáját, odaadását. (Balázs Erzsébet, Gyergyóremete)

 

Mindig megtapasztalom, hogy megpróbáltatásaim után mekkora lelki fejlődésen megyek keresztül. Veszteségeim ezáltal válnak egyben az erőforrásaimmá is. Így a téma a szívemhez szólt.
Marika arra kért bennünket, hogy hagyjuk magunkat vezetni a Szentlélek által, ne csak az elhangzottakra figyeljünk. Számomra legmélyebbek azok a pillanatok voltak, amikor Jézussal szembe kellett helyet foglalnunk és az ima abból állt, hogy a szemébe néztünk. Egy idő után azt tapasztaltam, hogy mintha akaratlanul a szemgolyóim befele fordulnának. Furcsa érzés volt, ekkor visszatekintettem Jézusra, de már nem volt ott. A szemeim újra befordultak és önmagamba néztek. Ő énbennem volt és én Őbenne.
Nekem nagyon sokat adott ez a hétvége, egy-egy kedves szó, ölelés által is, mely a szívek mélyéről jött, a bennük lévő Istentől.
A meseterápián Lotilko szárnyai című mesét hallgattuk meg. A mesehős elveszíti szárnyait, majd mindent megtesz, hogy visszaszerezze, ezalatt további veszteségek érik, végül rájön, hogy keszíthet magának újat. Építsük mi is újra álmainkat, ha elvesztettük azokat! És ne feledjük Marika szavait: „Minden veszteségre a legjobb gyógyír az Istenre hagyatkozás, az önátadás. Csak a testté lett Ige tud teljesen szabaddá tenni.” (Kedves Gyöngyvér)

 

Régi álmom vált valóra azzal, hogy el tudtam menni az édesanyják, feleségek hétvégére. Évek óta készülök. Nem volt semmilyen elvárásom, a témára nem is figyeltem, mert egy cél volt előttem: az hogy el tudjak menni. Azonban óriási felismerés történt bennem, amikor rámutattak, hogy milyen sokféle veszteség lehet az életemben. A gyermekkori veszteségeim emléke tört rám nagyon erőteljesen. Olyan érzés volt, mint amikor tőrt döfnek a szívembe. Ezt el kell gyászolnom, és meg is kell bocsájtanom. Dolgoznom kell rajta! Rájöttem, hogy a baráti kapcsolat megszűnése is veszteség. Összeségében boldogan tértem haza, mert azt hoztam magammal, hogy ami összetört, azt Isten összeragasztja. Ez nagyon vigasztaló. Köszönöm, hogy ott lehettem! (Magyari Izolda, Oroszhegy)

 

Több alkalommal is részt vettem már a feleségek és édesanyák hétvégéjén. Mindig úgy tértem haza, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok. Ezen a hétvégén sokkal többet  kaptam az Úrtól. Felismertem, hogy bármilyen bűnben, veszteségben élünk, mindig átsegít rajta az ő hatalmas szeretetével, csak rá kell, hogy bízzuk magunkat. Sok minden elhangzott ezen a hétvégén, ami nagyon megérintett. Isten azt üzente számomra, hogy ne cipeljem haza magammal azt a nehéz batyut, amivel odaérkeztem, mert van hely nála, tegyem le. Ez sikerült is az Ő nagy kegyelméből. Annyira kegyes volt hozzám Isten, hogy begyógyította egy régi sebemet, amiről azt gondoltam, hogy nem is fáj, már nincs is.
Sokat gondolkodtam, hogy miért is kellett részt vennem ezen a hétvégén, de most már tudom, hogy azért hívott meg, hogy meggyógyítson. Hálás szívvel megköszönöm az ő gondoskodó szeretetét és nagy hála van a szívemben a szervezőkért is, mert náluk nélkül nem sikerült volna letennem ezeket a dolgokat. Isten áldását kérem rájuk és minden további tevékenységükre. (Vajda Edit, Korond)

 

https://csalad.ro/eroforrasaink-a-vesztesegben/

 

KÖZÖS CSALÁDPASZTORÁCIÓ

 

Közös családpasztorációs témájú projekt vette kezdetét a budapesti Rózsafüzér Királynője plébánia és a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ együttműködésében, a nemzetközi Erasmus+ program keretében.

 

A közös projekt célja a családpasztorációs animátor házaspárok képzésére szolgáló curriculum kidolgozása nemzetközi partnerségben és nemzetközi jó gyakorlatok alapján. Az együttműködés keretében mindkét országban megszerveznek egy modell-képzést, amelyben házaspárokat készítenek fel arra, hogy saját közösségükben a többi házaspár felé szolgáljanak a családpasztorációban. A képzés során a résztvevő házaspárok nemzetközi cserén is részt vesznek, egymás sajátos helyi tapasztalataiból és pasztorális gyakorlatából profitálva. A modell-képzések lezajlása után a trénerek egy komplex curriculumot fognak összeállítani, hat központi témát kiválasztva, melyekről egyenként 10-10 oldalas fejezet készül a képzési anyagba, és amely egy képzési tömbre való anyagot fogja tartalmazni. A végleges képzési anyagot közkinccsé téve elősegíthetik a hasonló képzések megszervezését.

 

A Budapesten szervezett projektnyitó találkozón egyházmegyénkből Szénégető István plébános, valamint Török Bernadett, a családpasztorációs központ munkatársa és Molnár Izabella pasztorálasszisztens vett részt. A budapesti projektcsapat részéről Nagy Károly plébános, Capdebóné Szabó Viktória, a program vezetője, valamint két házaspár vett részt a kétnapos találkozón, amelyen megtervezték a kétéves projekt egyes mozzanatait, leosztották a feladatokat. A találkozón részt vettek a projekt magyarországi szakértői, Papp Miklós görögkatolikus lelkész, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, valamint B. Balogh Edit és Zsivkovitsné Gyenes Krisztina, az önkéntességgel foglalkozó Talentum Alapítvány vezető munkatársai. Ők a magyarországi partnerszervezet által felkért szakértők, akik a képzési curriculum kidolgozásában és a modell-képzésben vesznek részt.

 

 

Főegyházmegyénkben már több éve megfogalmazódott az igény egy hasonló projektre. A családpasztoráció terén az elmúlt évtizedben gyűjtött tapasztalatok azt mutatják, hogy csak önkéntes házaspárok bevonásával lehet hatékonyan elérni a helyi közösségeket. Ezért szükségesnek tűnik a frissítés és a nemzetközi tapasztalat bevonása a családpasztoráció megújításához, a családokkal való hatékonyabb foglalkozáshoz annak érdekében, hogy minél több régióban helyi családos közösségek szülessenek, erősödjenek. Több éve jelentkezett az igény, hogy elkötelezett házaspárokat készítsünk fel arra, hogy önkéntesként támogassák helyi közösségükben a különböző élethelyzetben lévő családokat és számukra családpasztorációs eseményeket, képzéseket is szervezzenek.

 

A nemzetközi projekt jó lehetőséget kínál a tervek megvalósítására. Összegyűjtve a két partner országában működő részleges jó gyakorlatokat, a két országban való tesztelés a modell-képzések segítségével bizonyosan más minőségű képzési anyag összeállítását teszi lehetővé, mint ha a két szervezet külön-külön próbálna megbirkózni ezzel a feladattal. A két ország szakembereiből összeállított négyfős projektcsapatok együttműködése, a tanulási tevékenységekben a két ország felnőtt tanulóinak találkozása szélesebb nézőpontot fog jelenteni a képzésfejlesztésben. A közös projekt következő nemzetközi programjára május 10-12. között kerül sor Marosvásárhelyen a Családpasztorációs Központ szervezésében.

 

Molnár Izabella

https://csalad.ro/kozos-csaladpasztoracio/

 

A FÉRFI ÉS MUNKÁJA

 

Két év kényszerszünet után március 18-a és 20-a között szerveztük meg Csíksomlyón a férjek és édesapák lelki hétvégéjét, a több mint százfős rendezvénynek a Jakab Antal Ház adott otthont. Az előadások, beszélgetések fő témája ezúttal a férfimunka volt.

 

„A munkától, amelytől az anyag megnemesedik, maga az ember méltóságában silányabbá ne váljon.” – írta Szent II. János Pál pápa a „Laborem exercens – Munkát végezve” enciklikájában arra figyelmeztetve: fontos, hogy keresztényként, Krisztust követő emberekként is megtaláljuk a helyünket a munkában – úgy, hogy a világban éljünk, de ne a világból. Úgy, hogy mi uraljuk a munkánkat, és ne a munkánkhoz való helytelen hozzáállás uralja és keserítse meg az életünket, rövidítse meg a családunkat.

 

A hétvégén a résztvevő férjeknek, édesapáknak alkalmuk volt szembenézni önmagukkal a szakmai előadások, és az egyházi tanítás fényében, de ugyanakkor tükröt tarthattak egymásnak a személyes beszámolók, csoportbeszélgetések, tanúságtételek alkalmával is.

 

 

Ráhangoló elmélkedésében Szénégető István marosvásárhely-remeteszegi plébános, a családpasztorációs bizottság titkára arra hívta meg a jelenlevőket, hogy vizsgálják meg: tudnak-e egyensúlyban maradni a család, a munka és az ünnep „háromságában”.

 

– Család, munka és a kapocs a kettő között az Isten. A munka megnyitja a szívünket a nagy közösség felé, a család megnyitja szívünket az általunk legszeretettebb emberek felé, az ünnep megnyitja szívünket az Isten felé. Egyensúlyban vagyunk-e? – tette fel a kérdést az előadó.

 

„Isten ma este meg akarja kérdezni tőletek: hogy vagytok? Akartok-e ünnepelni? Jól akartok-e dolgozni, de úgy, hogy a munkátok gyümölcsét is élvezzétek, és amikor ránéztek a munkátokra, gyönyörködjetek benne? Tudtok-e úgy ünnepelni, hogy közben ne legyetek feszültek, hogy fel tudjatok közben szabadulni?”

 

„Ki vagyok én? Hogy határozom meg magam? Hogyan tudok egyensúlyban maradni, ha azt sem tudom, ki vagyok? A római levél ebben akar segíteni: »Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.« (Róm 8,14-17) Ez a mi spirituális DNS-ünk, teremtettségünknél fogva van valami bennünk a „központi vezérlőegységből”, a Mennyei Atyából. Isten nem mellettünk van, Isten bennünk van, közelebb van hozzánk, mint a lélegzetünk.”

 

„Szépen kérlek, rendszeresen gyónjatok – ez nagyon nagy kegyelem, feloldozást kapsz a bűneidből. Rendszeres szentáldozás – Istennek a lelkét kapjuk, ezzel a lelkünk »sejtjeit« tápláljuk.”

(Részletek Szénégető István plébános előadásából)

 

A péntek este filmnézéssel folytatódott, majd egy pohár gyümölcslé, egy kis harapnivaló mellett kötetlen beszélgetéssel ért véget.

 

A hétvége meghívott előadója Borota Gábor csíkszeredai pszichológus volt, aki a férfiak munkával való kapcsolatának, egészséges és egészségtelen hozzáállásának egész sorát tárta fel szombat és vasárnap délelőtti előadásaiban.

 

– Jó tudni, hogy minden más egyébhez, a munkánkhoz is érzelmi alapon viszonyulunk. A férfiak néha inkább dolgoznak, ahelyett, hogy egyebet tegyenek, legyen szó itt gyermeknevelésről vagy a feleségükkel töltött időről. Próbálják magukkal is elhitetni, hogy azért dolgoznak reggeltől-estig mert muszáj – emelte ki a szakember.

 

„A férfiak nagyobb része ma gyakorlatilag túlélő üzemmódban működik: ami szükséges, azt megteszik, de nincs idő lelkizni, odafigyelni finomabb dolgokra, mert sokat kell dolgozni. A férfiak hiányoznak mindenhonnan – a munka területét leszámítva.
Pedig a férfi munkájához nagyon sok egyéb is hozzátartozik. Például az, hogy szeresse a feleségét, hogy törődjön vele, hallgassa meg őt, beszélgessen vele, érdekelje, hogy mi van vele, udvaroljon neki, vigye el néha vacsorázni.
A férfi munkájához az is hozzátartozik, hogy nevelje a gyerekeket. Nálunk elterjedt az a hiedelem, hogy az asszony dolga a gyermeknevelés, de látjuk is, hogy hová jutottunk amiatt, hogy egyedül hagytuk a nőket a gyermeknevelésben. Puhány férfiak egész generációját látjuk felnőni, mert a nők nem tudnak férfiakat nevelni, nem is ez a feladatuk.”

 

„A férfinak a normaképzés is feladata a családban. Az ő dolga a szabályokat kialakítani, és azokat betartatni. Nem úgy, hogy »azért, mert én mondtam…«, hanem inkább »azért, mert van értelme«. Vezetni a családot, családfőként működni – ez lenne a feladatunk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az időnk és energiánk 70-80 százalékát a munkánkra fordítjuk. Tegyük félre azt az illúziót, hogy a családunkért tesszük. Azért tesszük, mert ez így könnyebb. Mert a gyermeknevelés talán még nehezebb – azzal kezdődik, hogy magunkat neveljük meg.”

 

„Ha kimerítjük magunkat a túl sok munkával, akkor hol adjuk a legrosszabb énünket? Otthon. Akik a legközelebb állnak hozzánk, azoknak nyomjuk az arcába a legrosszabb oldalunkat. Mert nem marad energiánk másra. A férfiak a munka kapcsán panaszkodnak, hogy nem tudnak nemet mondani egy-egy felkérésre, túlórára, plusz munkára. Dehogynem, tudnak… A nemet a családjuknak, a feleségüknek, a gyermekeiknek mondják.”

 

„Mi történik ma a férfiakkal? Családot alapítunk, ahol rögtön férjek, apák kellene legyünk. Nem tudjuk hogy ezt hogyan kell, mert talán van mintánk – olyan, amilyen -, de azzal még sokra nem megyünk. Két út áll előttünk: az egyik, hogy tovább képezzük magunkat, a másik, hogy megpróbáljuk minél jobban kivonni magunkat. Sajnos tízből nyolc férfi az utóbbit választja, és akkor mi marad számára? A munkája. Az a terület, ahol ő irányít, ő a kompetens, tudja, hogy azt hogyan kell jól csinálni. És ebben a történetben mindegy, hogy kinek mi a szakmája, mert a »rugó«, amely alapján működünk, az ugyanaz. Az itt jelenlevők természetesen kivételek, vélhetően azért vannak itt, mert fejlődni, képződni akarnak.”

 

„A férfiak azért is menekülnek a munkájukba, mert egy idő után már csak ott érezhetik magukat férfinak. Ugyanis bármennyire is kényelmes a magunknak választott gyermekszerep, időnként fel-felháborodunk és méltatlankodunk, hogy miért nem vesznek minket komolyan. Ám ha egy súlytalan szerepet választottunk, ne csodálkozzunk azon, ha elveszítjük a családunk tiszteletét, és azzal együtt a méltóságunkat. Ez a kényelem ára, amit előbb-utóbb meg kell fizetnünk.”

 

„Milyen haszna van a családunknak abból, hogy mi sokat dolgozunk? Ha elveszem az időt a családomtól, akkor abból a családomnak kötelező módon profitálnia kellene. Úgy is, hogy akkor utána többet vagyok otthon, többször vagyok elérhető. A kötelező munkaprogramon felül, minden elvett óráért kárpótolni kellene a családomat.”

 

„Egy férfi nem akkor erős, ha másokon tud uralkodni, hanem akkor, amikor magán uralkodik. Amikor tudja azt mondani, hogy akkor most mára befejezte a munkát, és innentől a társával, a gyermekeivel foglalkozik. Ezt akármikor el lehet kezdeni, változtatni bármikor lehet, de egy idő után egyre nehezebb lesz.”

 

„A társadalmunknak férfiakra van szüksége – nem nagyra nőtt gyerekekre, nem egy kis buksisimogatásért mindenre hajlandó kisfiúkra. Férfiakra, akik tudnak határokat húzni, tudják a családjukat felemelni, egyben tartani, akik tudnak biztonságot adni, akik tudnak magukon uralkodni. És ez nem csak a családjuknak, hanem nekik is jó.”

(Részletek Borota Gábor pszichológus előadásából)

 

A hétvége résztvevői szombat délelőtt Bíró Lászlónak, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) volt családügyekért felelős püspökének a munka és az ünnep kapcsán tartott előadását követhették, előre rögzített felvételről.

 

– Jó áttekinteni a család és a munka viszonyát, miközben a munka kihívást is jelent a család számára. Ugyanakkor fontos beszélni az ünnepről, mint a családdal, Istennel és a közösséggel való találkozásról is – indította előadását Bíró László püspök.

 

„A férfi és a nő nem parancsszóra lett, mint a világ többi teremtménye, hanem Isten megalkotja az embert. Ezzel is növeli az ember méltóságának tudatát.
De azt is láthatjuk, hogy amikor Isten bármit is alkot, teremt, utána megáll és gyönyörködni tud benne. A mi öregjeink még ráértek megpihenni, gyönyörködni mindabban, amit alkottak, a gazdaságban, a vetésekben, a hegyek szépségékben. Mert a dolgok nemcsak arra valók, hogy használjuk, hanem gyönyörködni is tudjunk benne. Aki képes elámulni a világ csodáin, újra képes átélni Isten örömét.”

 

„Nem szabad engednünk, hogy a munka bálványozása elnémítson bennünket. Isten nyugtázta, hogy mindaz, amit alkotott, az nagyon jó. Ne engedjük, hogy a lelketlen munka elnyomja a rácsodálkozásra való képességünket.
A munka kihívás minden ember számára arra, hogy együttműködjünk Isten művével, ezért ténylegesen a megszentelődésünk helye.”

 

„Többször is mondjuk a családban: értetek dolgozom. De mit ér, ha csak éppen valamiféle lakhatást biztosítunk, de már egy jó szavunk sincs egymáshoz? Az egyik legnagyobb művészet egyensúlyba hozni a munkát, a családunk tagjaival való törődést. Ne engedjük, hogy a házasságunk elnémuljon!”

 

„Nagyon fontos, hogy a mai keresztény családok példát mutassanak: dolgoznunk kell, a családunkról gondoskodnunk kell, de nem úgy, hogy magát a családot közben elhanyagoljuk. Ez az isteni és ember iránti szeretetparancs ellen való. Ha bálvány lesz a munkából és közben a család szétesik, mit tettünk?
Krisztus tanításában mindennek kereszt-struktúrája van: van egy függőleges és vízszintes dimenziója. A munka és a család viszonya ugyanilyen. Az Isten és az embertárssal való kapcsolat a vertikális dimenziója az életünknek, a munka a horizontális dimenzió. Minél szilárdabban áll a vertikális ág, annál biztosabban csatlakozik hozzá a vízszintes szár.”

 

„A teremtés hetedik napján Isten megpihent. Régen eszünkbe sem jutott, hogy a vasárnapot ne tekintsük ünnepnapnak. Ma a vasárnapból sokfele csupán szabadnap lett. Ha elfelejtjük az ünnepet, bedeszkázzuk az eget – nemcsak Isten fele, hanem a családtagjaink fele is.”

 

„Bízom abban, hogy Erdélyország megőrzi a hitét, és ugyanaz lesz, mint ami valamikor volt. A közösséghez való tartozásunkat fejezzük ki azzal, hogy vesszük a fáradtságot, és vasárnap elmegyünk a szentmisére. Az Úr napját másokra szánt időként kellene megélnünk – a közösség és a misszió napjának. Azzal, hogy egy fiatal házaspár elmegy a szentmisére, segítheti egy szomszéd tétovázó, nehezen induló lelkületét, hogy abból kimozduljon.
Szent II. János Pál pápa arról álmodott, hogy az egyház legyen a családok családja. De amikor már nem családok családja az egyházközségünk? Az ünnep legyen a családi kapcsolatok napja, az istentisztelet napja, a közösség napja. Ne engedjünk, hogy szétzilálódjanak egyházközségeink, családjaink, azzal, hogy elhanyagoljuk az Úr napjának megszenelését.”

(Részletek Bíró László püspök előadásából)

 

A szombat délután a tanúságtételek és a tematikus beszélgetések időszaka volt, ezt követte a szentmise a kegytemplomban és az esti szentségimádás.

 

 

A férjek és édesapák idei lelki hétvégéje vasárnap a Fülöp László nagykászoni plébános által celebrált szentmisével ért véget. Kertész Tibor

 

A résztvevők visszajelzéseiből:

 

„Először jöttem el a férjek, édesapák lelki hétvégéjére. Meglepő volt, hogy ennyi férfi volt itt, és hogy ennyire nyíltan mernek beszélni a problémáikról, illetve, hogy próbálnak elindulni a jó úton.”

 

„Változtassunk – de Jézussal! Ha magunk erejéből próbálkozunk, az véges, annak nem sok ereje van. Jézus mondja: Nélkülem semmit nem tehettek! Akármennyire erőlködhetünk, hogy jó apák, jó társak, jó testvérek, jó munkatársak legyünk, nem fog működni Nélküle!”

 

„Ha valaki hozzánk jön vendégségbe, vagy a családommal együtt megyünk valahová vendégségbe, akkor általában megkérdezik, hogy vagyunk. Mostanában azon kapom magam, hogy ilyenkor elmondom, hogy milyen a vállalkozásom. Tehát a munkám eléggé a családom előtt van. Ezen kell dolgozzak, hogy ne a munkához való kapcsolatom határozza meg az életem, hanem az Istennel való kapcsolatom. Tehát, amikor valakivel majd találkozom, ne azt mondjam, hogy melyik vállalkozás vezetője, vagy kinek a férje, vagy kinek az édeasapja vagyok, hanem inkább azt: Istennek a gyermeke vagyok.
Mellbevágó volt az, hogy szombaton hallgattam Sófalvi Szabi tanúságtételét, akivel nemrég egy közösségbe jártunk, és azt vettem észre, hogy ő még mindig ugyanaz a lélekkel átitatott, tüzes lelkületű ember, akit négy évvel ezelőtt megismertem, míg én ugyanazt már nem mondhatom el magamról. Mielőtt nekimennék annak, hogy mit kell jobban tegyek férjként és apaként, vagy mit kell másként tegyek a munkával való kapcsolatban, ezt a tüzet kell újra megszereznem.”

 

„Úgy érzem, hogy ebből a hétvégéből nemcsak egy kellene egy évben, nem is csak kettő, mert szükség van arra, hogy töltekezzünk, hogy megrakjuk a hátizsákot, hogy tudjunk ebből adni a családunknak, a feleségeinknek, a gyermekeinknek. Legyetek mindannyian kovászok! A tegnap, tegnapelőtt akikkel beszélgettem, mindannyiatoktól annyi mindent kaptam, hogy biztos vagyok benne: hazatérve sok mindent tudtok még tenni a saját környezetetekben! Nálunk a plébánián havonta egyszer működik az apák klubja, és nagyon sokat tudunk egymásnak segíteni, mert ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, ugyanarról az alapról indulunk, és Isten fele törekszünk.”

 

https://csalad.ro/a-ferfi-es-munkaja/

 

Szeretettel, Tiboldi Bea, erdélyi régiófelelős