A tematikus műhelysorozat célja, hogy a komáromi iskolások megismerjék az épített örökség fogalmát, annak jelentőségét identitásunk megőrzésében, ugyanakkor kulturális közösségi élményt is biztosítsunk a gyermekek számára. Fontos szempont a foglalkozások során, hogy az épített környezet iránti felelősségvállalást is megértsék a gyermekek. Szabó Csekei Tímea, a komáromi Duna Menti Múzeum művészettörténésze és Szilva Emőke, a Komáromi Művészeti Alapiskola gyakorló pedagógusa, szobrászművész nyújtottak szakmai segítséget a programhoz.

Komárom rendkívül gazdag a különböző korokban és stílusokban épült műemlékekben, amelyekre hétköznapjaink térbeli környezeteként tekinthetünk – ezen épületekben, köztereken élünk, dolgozunk, tanulunk és szocializálódunk. A műhelymunka nem titkolt célja, hogy elősegítse az épített környezet tudatos és felelős használatát és alakítását, amely a felnövekvő generációk későbbi polgári szerepvállalásában fontos szempont lehet.

Az épített környezeti nevelés során a gyermekeket a közvetlen környezetükben szerzett tapasztalatokra építve érzékenyítjük és ösztönözzük őket az épített örökség megóvására.

Mindamellett a workshoppal arra is szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy az épített örökség az alapja azoknak a kulturális, társadalmi és gazdasági áramlásoknak, amelyek hozzájárultak napjaink társadalmi-térbeli környezetének kiépítéséhez. Az épített örökség inspirációt adhat a kreativitáshoz és az innovációhoz, valamint forrást jelenthet a jövő építésében.

A projektben részt vevő Eötvös Utcai Alapiskola diákjait a két szakember úgy irányította, hogy az épületbejárás során megfigyelhessék az épített tér jellemzőit. Egyúttal történelmi betekintést is nyújtottak a 19. század végi Komárom életébe, játékos formában ismerkedtek meg a korabeli utcákkal, terekkel, nevezetességekkel. A műhelymunka során választásunk az éppen idén 120 éves Komárom-vidéki Takarékpénztárra esett meghatározó építészeti stílusa (szecesszió), a városképben betöltött központi szerepe miatt, és mert jó példa arra, hogy az épített örökség funkciója miképp változhat a történelmi korok folyamán.

A projekt során az épített tér megismerését követően elemző, összefüggéseket feltáró és problémamegoldó gyakorlatok segítették annak a megértését, hogy az épített környezet nem eleve adott és állandó, hanem a társadalom igényeit követve folyamatosan változik.

Ebben az esetben is az a cél, hogy a gyerekek megértsék, hogy számukra és a közösség számára is lehet pozitív módon formálni a környezetüket.

A műhelymunkában részt vevő művészettörténész kérdésünkre hangsúlyozta, mennyire fontos már gyermekkorban felhívni a figyelmet a város épített örökségére. „A város épületei sok szimbólumot, jelképet rejtenek, ezek megfejtésével, megismerésével hosszabb időt is el lehet tölteni. Ne menjünk el az épületek mellett – ez lenne talán a legfontosabb üzenete egy-egy ilyen foglalkozásnak” – fogalmazott. Véleménye szerint, ha csak ezt az egy üzenetet viszik magukkal a gyerekek, már megérte.

„Vegyük észre, ismerjük meg az épületeinket! Ha megismerünk egy épületet, talán kevésbé lesz közömbös számunkra a sorsa”

– húzta alá, hozzátéve, egy épületséta sok lehetőséget hordoz, az egykori Komárom-vidéki Takarékpénztár idén 120 éves székháza pedig különösen. „Óvodáskortól százéves korig felkeltheti az érdeklődést” – fűzte még hozzá. A helyi múzeum művészettörténésze szerint a szecesszió és a szimbolizmus kapcsán az irodalom- és művészeti órák izgalmas témája lehet az épület, de a motívumokhoz fűződő feladatok, a homlokzat maga akár egy geometriaórát is színessé tehet.

A műhelymunka során a gyerekek kézműves feladatlapot kaptak, melyekkel folyamatosan dolgoztak Szabó Csekei Tímea és Szilva Emőke képzőművész irányítása mellett, akik A3-as rajzlapból hajtogatható leporellót készítettek a tanulók számára.

„Így kaptunk 6 oldalt, vagyis 6 különböző feladatot, témát dolgoztunk ki rajta. Az épület fontos részleteit lefotóztuk, ezeket kinyomtattuk és az ábrákat az egyes oldalakra ragasztottuk. Útbaigazításként színesen írtunk pár mondatot, kifejezést, fogalmakat, amelyeket fontosnak tartottunk, hogy a gyerekek megtanuljanak az építészeti stílus kapcsán” – magyarázta. A játékos feladatsorok elvégzésekor megismerkedhettek a szecessziós betűtípusokkal, de fontos hangsúlyt fektettek a szakemberek a gyerek kreativitásának kibontakozására.

Szilva Emőke azt is elmondta, annak is fontos szerepe van, hogy a leporellószerű feladatlap kézműves legyen, hiszen a mai, digitális világban már egészen ritkán találkoznak a gyerekek kézzel készített grafikákkal.

A feladatlap elkészítésének folyamata pedig így tapinthatóvá, láthatóvá válik a diákok számára.

A program Komárom város támogatásával, a SZAKC szervezésében és a Duna Menti Múzeum mellett működő civil szervezet, a Pro Museum Polgári Társulás közreműködésében valósult meg, az Eötvös Utcai Alapiskola hatodik évfolyamos diákjaival, amelyen összesen 48 gyermek vett részt a két napon, október 11-én és 12-én.

(Szalai Erika/Felvidék.ma)