Amennyiben nincs lehetőségetek egy-egy emlékműhöz, katonasírhoz elzarándokolni, ott megemlékezést szervezni, akkor az otthonotok, munkahelyetek, intézményetek ablakában vagy bejáratánál legalább egy szál mécses vagy gyertya meggyújtásával fejezzétek ki tiszteleteteket a hazájukért halt magyar és más nemzetek katonái iránt. Jó alkalom ez megemlékezni az olyan elődökről, családtagokról is, akik részesei voltak valamely kapcsolódó történeti időszaknak. Egy-egy fotó, családi legenda felidézése elősegítheti a fájdalom feloldását, de akár a nemzeti öntudat megerősödését is.  Az emlékezéshez kapcsolódóan szorgalmazzuk emlékfák ültetését is.

A megemlékezésről fényképek és rövid tudósítás küldését médiapartnerünknek, a Felvidék.ma hírportálnak kérjük elküldeni info@felvidek.ma elektronikus címre!

 

Az immár hagyományos nemzetközi program 2009-es kezdeményezője és főszervezője a Krajczáros Alapítvány, felvidéki társszervezője a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. Védnökséget számos közismert és neves, tiszteletet adó életútjukkal rászolgáló színész, zenész, sportoló, tudós, civil és egyházi vezető vállalt magyar, lengyel és szlovák állampolgárként.

A megemlékezés egyik fő célja, hogy a „közös Európában együttes emlékezés” jegyében a ma élő nemzedék tagjai közül minél többen érezzék sajátjuknak  és tekintsék fontosnak az emlékezetünk ébren tartását történelmünk ezen nehéz időszakairól is.

A program jelképei a gyertyaláng és a pipacs, valamint a 11-11-11-11 számsor. A számsor megfejtése egyszerű, ugyanis 1918. 11. hónapjának 11. napján 11 óra 11 perckor lépett életbe a fegyvernyugvásról szóló megállapodás, mellyel katonai értelemben kezdetét vette a várva várt béke időszaka az első világháborút követően.

 

A pipacs pedig a vér virága, viselésének hagyománya egészen a 19. század eleji napóleoni háborúk végéhez nyúlik vissza. A waterlooi csata után  vérvörös pipacstenger borította be a véráztatta harcmezőt. Ez ihlette meg a világirodalom legszebb háborús költeményének tartott A flamand mezőkön (In Flanders Fields) című vers szerzőjét, John McCrae alezredest. A vers pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1919 óta megtartott Emlékezés Napjának jelképe ez a bájos, mégis mély emlékeket idéző virág lett. Nem utolsósorban pedig az elültetett fák segítik a természet megújulását, és mintegy örök emlékjeleivé lesznek elődeink küzdelmeinek.

Mindannyian azt kívánjuk: SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT! A béke megőrzése mindannyiunk fontos feladata, most, amikor világszerte számos helyen ma is háborúktól szenvednek embertársaink!

Akciónk láthatóvá tétele érdekében kérünk Titeket, hogy egy rövid e-mail (szmcs@szmcs.sk) vagy sms (0915465224) küldésével szíveskedjetek visszacsatolást adni a részvételi szándékotokról és a résztvevők valószínűsíthető számáról.

 

Akkor is jelezz kérlek, ha csak egyedül emlékezel meg. A rendezvényt követően örülnénk és szívesen látnánk mi is a megemlékezésről készült fénykép- vagy videódokumentációtokat is!

A rendezvény Facebook-csoportja

Ötletadó – készítsenek pipacsokat a rendezvényre:

Erről és további programokról bővebb információkat a Krajczáros Alapítvány honlapján, illetve Fb-oldalán találtok.

Forrás: https://www.szmcs.sk/rendezvenyek/2022-11-11-az-emlekezes-napja