Milyen más volt ez a koszorúkészítés, mint tavaly, a covid időszakban, otthon, a négy fal között. Akkor a családon belül osztottuk szét a feladatokat: fenyőágak gyűjtése, gyertyák kifúrása, koszorú megfonása, kidíszítése, takarítás, uzsonna készítése..., s most egy nagyobb közösség osztotta szét ugyanezeket a feladatokat. Többfajta dísz, többfajta fenyőág, többfajta sütemény, több ének, több gyermek, több élmény... A közösségben végzett munka érdekesebb volt, a közösségben készített koszorú pedig sokkal szebb lett. Együtt, közösségben készítettük el a koszorút, amelynek a gyertyáit meggyújtva egyre közelebb kerülünk a nagy ünnephez, Jézus születéséhez. Ezt az ünnepet azonban már csak azok között fogjuk tudni igazán átérezni, akiket a legjobban szeretünk. Hogy miért? Elénekeltük, hogy ezt az egész világot, a „Mi Atyánk, Istenünk” teremtette, és azt is megtanultuk, hogy az emberiség már a teremtés kezdetétől várt a Megváltóra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a teremtés nem fejeződött be. Isten ma is teremt embereket, s ebben mi, szülők vagyunk az ő munkatársai. Ünnepeljük együtt Jézus születését gyermekeinkkel, akiket a Teremtő Isten bízott ránk!

Hála és köszönet mindazoknak, akik önkéntes munkájukkal segítették ennek a rendezvénynek a megvalósulását.

Jánoska Laura