Az Ortodox karácsony előtt családias hangulatú ünnepséget szerveztünk új barátainknak, akik a háború borzalmai elől városunkba menekültek. Az összejövetelt egy csapatépítő lovas programmal kezdtük, hogy a résztvevők feloldódjanak és jobban megismerjék egymást. A feladat az volt, hogy a Mokány nevű póninkat rávegyék arra, hogy átmenjen egy kapun anélkül, hogy megérintenék a pónit. A csoport tagjainak rá kellett jönniük, hogy sem a finom alma, sem a hívogatás nem segít. Az egyetlen lehetséges megoldás az összefogás volt, ami végül sikerrel járt! A gyakorlati részt két előadás követte. Az első bemutató Kárpátalja szépségeiről szólt, ahol fényképeken bemutattuk megyénk legszebb helyeit és egy kicsit arról is meséltünk, hogy milyen összetartó lakossága van területünknek, a sok nemzetiség békésen él együtt ezen a vidéken. A második bemutató lovas központunk elmúlt 10 évéről szólt, így lovasaink jobban megismerték munkánkat, mindazt a sok élményt, küzdelmet, melyen áthaladtunk az elmúlt években. A programot kötetlen beszélgetéssel folytattuk, ahol barátaink meséltek arról a területről, ahonnan érkeztek. Mindannyian örömmel vettek részt az összejövetelen, hálásak voltak, hogy kiléphettek a hétköznapok sötétségéből, együtt lehettek. Az egyik édesanya a program végén odajött hozzám, megölelt és elmondta, hogy nagyon jólesett neki megfeledkezni a jelenlegi körülményeiről és együtt lenni a többiekkel. Az ünnepség végén egy kis ajándékkal kedveskedtünk vendégeinknek. Köszönjük Aba Bélának, a Magyar Páneurópa Unió Egyesület elnökének, hogy támogatta idei első programunkat!

Margitics Ildikó