„…az igazak gyökere mozdíthatatlan”
Példabeszédek 12:3

 

Van, hogy a szónok hangja elcsuklik, az író keze megremeg – így van ez most, amikor szeretett és mélyen tisztelt halottunktól végső búcsút vettünk szülővárosában, a losonci zsinagógában, majd a volt református temetőben. Ott, ahol a fák gyökerei is mélyen a földbe kapaszkodnak, immáron az ő teste is visszatért az anyaföldbe – de minden egyes beszéd, mely ravatalánál elhangzott, szilárd hitet tett amellett, hogy szelleme, öröksége mindörökre velünk marad. Mert a gyökerek, az igazak gyökerei, mozdíthatatlanok. Búcsúztunk, de egyúttal hálát is adtunk – hálát a Jóistennek Miklós életéért.

 

A felvidéki magyarság története – bátran állíthatjuk – egyik legnagyobb alakjának búcsúztatójára nemcsak szűkebb pátriájából, de az egész Kárpát-medencéből, sőt a tengerentúlról, Kanadából és az Egyesült Államokból is érkeztek. Közjogi méltóságok, állami tisztviselők, diplomaták, egykori kollégák, tanítványok, barátok, ismerősök – Duray Miklós tisztelői, sok százan…

 

A részvétnyilvánítást a ravatal mellett Duray Áron Bálint, Duray Miklós fia; Hahnné Duray Éva, Duray Miklós nővére; Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke és
Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója fogadták.

 

 

A szertartás a közéleti búcsúztatással vette kezdetét. Közreműködött ifj. Derzsi György felvidéki színművész, operetténekes, rendező és a Csemadok Losonci Alapszervezetének Serly női kamarakórusa. A temetésen a tárogatót Agócs Sándor szólaltatta meg.

 

Közösségeink nevében Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke; Gyurcsík Iván, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója, Duray Miklós barátja; Bárdos Gyula, a CSEMADOK országos elnöke; Forró Krisztián, a Szövetség párt országos elnöke és Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke osztotta meg gondolatait.

 

A felszólalók értékelték Duray Miklós emberi és politikusi nagyságát.

 

 

Duray Miklós ravatalánál Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke gyászbeszédében azt mondta, Duray Miklós életműve arról tanúskodik, hogy idegeibe mélyen beivódott a magyarságérzet, a kudarcok, a börtön, a zaklatások sem tántorították el a politikától.
Megfogalmazta, hogy aki a trinoni határon túl éli át a fordulatokat, annak mindent kétszeresen kell elszenvednie, és mint mondta, Duray Miklós folyamatos, hosszú szabadságküzdelmet vívott a magyar nyelvű, magyar népközösség jövőjéért.

 

Gyurcsík Iván felhívta a figyelmet, hogy Duray Miklós nevét a szülőföldön – Pozsonytól Ágcsernyőig, – ahol magyar szó elhangzott és magyar iskola létezett, a közösségünk ismerte, ahogy jogvédő munkásságát szintén, bármennyire titkolta is a kommunista hatalom.

 

Jogvédői tevékenységnek két eredménye volt: sikerült elhárítani a magyar iskolák megszüntetésének a veszélyét, és egyúttal nemzetközi üggyé vált a felvidéki magyarság ügye – ami a kitelepítések és a lakosságcsere óta nem történt meg.

 

Arra kérte a gyülekezetet, őrizzük meg Duray Miklós emlékét, ismerjük és kövessük az általa vallott értékeket!

 

 

Bárdos Gyula elmondta, Duray Miklóst nem lehet pótolni, mert olyan személyiség, egyedi jelenség, bátor, szókimondó, őszinte ember volt, aki saját érdekeit sohasem helyezte a közösségi érdek elé.

 

„Hűsége szülőföldjéhez, anyanyelvéhez, közösségéhez, nemzetéhez példaértékű”.

 

S mint hozzátette, páratlan, a küzdelmek ellenére is csodálatos életpálya az övé.

 

 

Forró Krisztián hangsúlyozta, Duray Miklós nagyon szerette a magyar közösséget és a szülőföldjét, s azt üzeni számunkra, hogy ne adjuk fel a közösségi jogainkért folytatott küzdelmet.

 

„Karizmatikus erővel, lényeglátó tudással, következetességgel, lefizethetetlen emberi tisztességgel, sajátjaiért érzett felelősséggel ajándékozta meg őt a Teremtő.

 

Érték- és mértékadó, őrző volt a strázsán, a mi igazodási pontunk. Távolabb és mélyebbre látott, korábban és határozottabban lépett mindannyiunknál” – mondta.

 

Duray Miklósnak hosszú távú javaslatai voltak az együttélés demokratikus és jogállami keretek között történő rendezésére, az önkormányzatiság különféle formáitól a társnemzeti koncepcióig, melyről azonban a Mečiar-kormányzat tárgyalni sem volt hajlandó. Kisebbségi jogaink melletti következetes kiállása nemcsak a többségi nemzet vezetői, de olykor a magyar döntéshozók részéről sem talált megértésre.

 

 

Gubík László arra bátorított, mindig jusson eszünkbe Miklós! Közéleti nagyapjaként tekintett rá, s leszögezte: mi itt a felvidéki magyar kutyaszorítóban mindannyian Duray Miklós unokái vagyunk!

 

„Egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen közéleti teljesítmény az övé” – mondta.

 

„1945-ben Esterházyt deportálják, Duray megszületik. Jánost elvették tőlünk a kommunisták, Miklóst közénk küldte a Jóisten. Vezetőként ők ketten voltak képesek arra, hogy a számbeli kisebbségi létkérdést összekapcsolják egy egyetemes küldetéssel.”

 

Az ökumenikus gyászszertartáson a nyékvárkonyi Zsidó János esperesplébános tartotta a katolikus szertartást. A kántori szolgálatot a füleki Simon János végezte. A református liturgiát a nógrádi származású Somogyi Alfréd esperes, lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának a dékánja szolgáltatta.

 

 

Zsidó János úgy fogalmazott, a felvidéki magyarság egén az elmúlt 100 évben két csillag ragyogott: Esterházy János és Duray Miklós.

 

„Őrizzük meg Miklós testvérünk szellemi örökségét. Álljunk helyt becsülettel ott, ahova az Úr állított minket, teljesítsük küldetésünket. Legyünk jó emberek, jó magyarok és jó keresztények. Ismerjük meg népünk és nemzetünk értékeit. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, hiszen népünk nagyon sok értéket adott a világnak” – hangsúlyozta.

 

Felhívta mindnyájunk figyelmét arra is, hogy

Duray Miklós végakarata, hogy maradjunk meg szülőföldünkön és gyarapítsuk nemzetünket.

 

 

Somogyi Alfréd  gyászbeszédében elmondta: Duray Miklós koporsója mellett kicsit magunkat is siratjuk. „Az ő halálával ugyanis elmúlt fejünk felől egy láthatatlan védőpajzs, szertefoszlott az a megfogalmazhatatlan valami, ami mindezidáig – puszta létével – tartotta vissza a máig élő beneši eltüntető szándéknak, vagy etnikai tisztogatásnak a különféle megnyilvánulásait. Igen, Miklós halálával védtelenebbek lettünk. Ezért is kell jobban odafigyelnünk az Úr Istenre, aki oltalom és menedék számunkra.”

 

Miklós arra is rávilágított, hogy mi nem kisebbség vagyunk, hanem a magyar nemzetnek a része. Ő ennek az igazságnak a kimondásával már emelte a fejünket.

 

„S egy bő évtizede azt érezzük, hogy a felegyenesedés ügyében értő és elkötelezett vezetők állnak a helyükön: van esély a nemzetünk számára.”

 

Köszönetet mondott Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy a Duray Miklóst gyászoló felvidéki magyarokkal volt a losonci gyászszertartáson.

 

Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke a temetéssel egy időben közösségi oldalán búcsúzott el Duray Miklóstól. Mint írta: „Búcsúzom a felvidéki magyarság mély elkötelezettségű, a közösség érdekeit mindig szem előtt tartó tagjától és képviselőjétől, az írótól és egyetemi tanártól. Búcsúzom a közéleti gondolkodótól és politikustól, aki képes volt nemzetpolitikában és nemzetstratégiában gondolkodni, és egész élete során azért dolgozott, hogy a határon túl is megőrizhessük jogainkat, kultúránkat és hagyományainkat és megmaradhassunk magyarnak. Isten nyugosztalja Duray Miklóst!”

 

 

A losonci volt zsinagógában a szertartás a Himnusz közös éneklésével zárult. Ezt követően a temetőbe indult a gyászmenet, melyhez a család csatlakozott elsőként, majd a közjogi méltóságok és a magyarországi diplomácia képviselői, utánuk a gyászszertartásban közreműködők, a felvidéki politikai, társadalmi élet képviselői, a SZAKC tagszervezetek és a jelenlévők.

 

A volt református temetőben politikai, közéleti, társadalmi és baráti kísérettel helyeztük mélyen tisztelt és szeretett halottunkat örök nyugalomra. A gyülekezet együtt énekelt a kántorral és a tárogatóssal. A szertartás a Szózat eléneklésével zárult.

 

 

Duray Miklós felesége, Szabó Zsuzsanna mellett a losonci egykori református temetőben nyugszik, olyan szellemi nagyságok között, mint Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc kancellárja, vagy Kármán József, a felvilágosodás írója.

 

***

 

Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon. Itt végezte a magyar tanítási nyelvű általános iskolát, majd Füleken érettségizett. Viszontagságok között 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. A pozsonyi Komenský (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán szerzett általános geológusi diplomát.
1990-től hivatásos politikus: pártalapító, parlamenti képviselő. Érdeklődési területe a magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia. 20 éven keresztül, 1990-től 2010-ig, parlamenti képviselőként tevékenykedett. 2010-ben befejezi aktív politikusi pályafutását.
1999-ben a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény (státustörvény) első kezdeményezője volt. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete. A törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa.
2001-ben kezdeményezésére jött létre Szlovákiában a Szövetség a Közös Célokért társulás, öt országos magyar szervezet (az MKP, a CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészek Szövetsége) által létrehozott jogi személyek társulásaként. 2011-ben megválasztották a Szövetség a Közös Célokért társulás elnökévé. 2020-tól haláláig a SZAKC munkájában tiszteletbeli elnökként vett részt.

 

Nyugodjon békében!

 

Emlékét örökké megőrizzük!       

                                                

(Felvidék.ma)