A rimaszombati 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat tagjai hagyományosan minden év elején felköszöntik Kálmán Lászlót, hiszen személyében a helyi cserkészet újjászervezőjét, alapító és máig meghatározó, oszlopos tagját tisztelik. 

A rendszerváltást követő alapító tagok közül elsőként Gaál Lajos gratulált és kívánt még nagyon sok erőt és egészséget Laci bácsinak. A köszöntés és a koccintás után, az ilyenkor szokásos visszaemlékezések és nosztalgiázás során mindig nagyon sok régi emlék és sztori előkerül.

Ezúttal azonban ezek a történetek, anekdoták különös figyelmet kaptak, mivel Gaál Lajos készülő könyvének alapját képezik majd, amely a rimaszombati cserkészet száztíz évét foglalja össze az idei jubileum alkalmából. Gaál Lajos elárulta, hogy Kálmán László ebben a kontextusban is kihagyhatatlan személyiség, hiszen szinte minden történetben megjelenik a neve, s mára az egyetlen az élők sorából, aki már a két világháború közti időszakban is aktív cserkész volt.  

– 1990 után, amikor ismét lehetőség adódott a cserkészet megalapítására, Laci bácsi szólított meg minket, s mi lelkesen csatlakoztunk hozzá, rögtön nekivágtunk a csapat és az első táborok megszervezésének. Egészen 85 éves koráig rendszeresen kijárt a táborokba, s mi nagyon örültünk neki, mert jó volt őt magunk mellett tudni. A kezdeteknél rengeteget segített a csapatnak, felnéztünk és a mai napig felnézünk rá, mint arra az öreg cserkészre, aki már az 1930-as években is a rimaszombati cserkészet aktív részese volt. Éppen ezért minden egyes alkalomnak, minden találkozásnak rendkívül örülünk – mondta hetilapunknak Vörös Attila, aki hosszú évekig vezette a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapatot.

A fiatalabb korosztály nevében Laci bácsit Mihály Dávid, jelenlegi csapatparancsnok köszöntötte fel és adta át jókívánságát és üdvözletét az egész csapat képviseletében. Hangsúlyozta, hogy Kálmán László személye több generációt összeköt, mivel ténykedése alatt sokan felnőttek és váltak kiscserkészből nagycserkésszé. Életútja, munkája, érdemei és elsősorban közvetlensége, valamint embersége révén minden korosztály példaképként tekinthet rá. 

– Kálmán Laci bácsi élő legenda, példakép minden rimaszombati cserkész számára. Egy ember, akire már gyerekkorunk óta felnézünk mi, cserkészek. Jól emlékszem első táboraimra, ahol Laci bá a csapat orvosaként is szolgált, minden táborhelyet gondosan körbejárt. Különösen figyelt arra, hogy a táborhely közelében legyen ivóvíz, és hogy legyen elég napsütés, nehogy megfázzanak a gyerekek. Lenyűgöző számomra a pozitív életszemlélete, ami napjainkban is jellemző rá. Így 99 évesen arra a kérdésemre, hogy hogyan érzi magát, frappáns választ adva csak annyit felelt: „Hát, koromhoz képest jól, egész jól!” – folytatta a visszaemlékezést Mihály Dávid csapatparancsnok.

Tartalmas és teljes élet

Kálmán László tősgyökeres rimaszombati polgári családban született. Már gyerekkora óta cserkészkedett, és még az 1930-as években tett cserkészfogadalmat. Gimnazista cserkészvezetőként pedig az 1939–40-es hárshegyi központi őrsvezetőképző táborban találkozott a tiszteletbeli főcserkésszel is, Gróf Teleki Pállal, Magyarország akkori miniszterelnökével. Nagyon vonzotta a repülés, a cserkészmozgalom keretében pilótavizsgát szerzett vitorlázógépekre. Az érettségi után a szombathelyi Repülő Akadémiára jelentkezett, majd a háborúba is besorozták. A front közeledtével azonban nem tudta befejezni a pilótaképzést, így végül éles bevetésre sem küldték.

A háború után Budapesten végezte el az orvosi egyetemet, majd 1950-ben tért vissza Rimaszombatba. Egy évvel később már a rimaszombati kórház szülészetén dolgozott. A harmincöt évnyi orvosi szolgálat során még a legóvatosabb számítás szerint is legkevesebb tízezer szülést vezetett le Kálmán László szülész, bár valószínűleg ez a szám sokkal magasabb.

A rendszerváltást és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség újjáalakulását követően azonnal újraszervezte a rimaszombati cserkészetet, amelynek öregcserkészként ma is aktív tagja. A rimaszombati szlovák cserkészcsapatok működését is segítette, hosszú ideig a Szlovák Cserkészszövetség járási vezetője volt, valamint elindította a rimaszombati 503. sz. Tompa Mihály Öregcserkészklubot, amelynek tagjai ma is rendszeresen találkoznak.

Több könyvében is feldolgozta a helyi cserkészközösség múltját, életét, de a mai napig rendszeresen publikál, ezzel is népszerűsíti a mozgalmat a legkülönbözőbb fórumokon. A Cserkész folyóirat működését állandó önkéntes munkatársként folyamatosan segítette, sőt több rovatot is vezetett a lapban. Öregcserkész társaival a legutóbbi évekig rendszeresen személyesen képviselte a szövetséget a Magyar Öregcserkész Találkozókon.

Munkásságát és életművét a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 2002-ben a Beszédes Lajos Érdemérem arany fokozatával, majd 2011-ben a szervezet legmagasabb elismerésével, a Csodaszarvas Díszérem arany fokozatával köszönte meg. 2004-ben megkapta Rimaszombat Városdíját, majd 2015-ben a Fábry János-díjat is. 2019-ben, 95. születésnapját követően Kálmán László a felvidéki magyar közösség szolgálatában végzett példaértékű orvosi és cserkészvezetői munkája elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült, amelyet Haraszti Attilától, Magyarország akkori kassai főkonzuljától vehetett át a rimaszombati városházán.

Megjelent a Magyar7 2023/2.szám.

Forrás: ma7.sk

Fotók: Vörös Előd