Március 4-én reggel mintegy félszáz résztvevő érkezett a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban tartott nyitó áhítatra, közös hálaadásra, Isten-keresésre. Buzogány-Csoma István, a Szentivánlaborfalva–Kézdivásárhelyi Unitárius Egyházközség lelkésze, a Gondviselés Segélyszervezet területi munkatársa Isten gazdag áldását kérte a munkatársak szolgálatára. Imádságában rávilágított arra, hogy a böjti időszakban is a különböző formájú önmegtartóztató rítusok mellett Isten elsősorban cselekvő böjtre hív mindnyájunkat. A szentírásból Ézsaiás próféta felhívását idéztem, melyben Isten így válaszol a külsőségekben kimerülő „vallásoskodó” megnyilvánulásokra : „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” (Ézs 58, 1-10)

Az áhítat után az üdvözlő beszédek rendjén Gazdag Ildikó, segélyszervezetünk háromszéki fiókszervezetének elnökeként, majd Erdő-B Vilmos, a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör felügyelőgondnokaként és anyaszervezetünk elnöksége nevében köszöntötték a jelenlevőket és méltatták az önkéntesek munkáját.

A rendezvény első vendégelőadója Bogdán Beáta, a Caritas segélyszervezet háromszéki önkénteseinek koordinátora volt. Interaktív, dinamikus és figyelemfelkeltő előadásmódban beszélt nekünk a rendezvényszervezés alapvető kérdéseiről, kihívásairól, az anyagi forráskeresés lehetőségeiről, illetve az önkéntesség fontosságáról, nélkülözhetetlenségéről. Ezután kiscsoportos témafeldolgozás keretében egy-egy elképzelt jövőbeli projektet dolgoztunk ki és mutattunk be közösen, hasznos ötleteket és kivitelezési lehetőségeket tárva fel egymásnak.

Rövid szünet után a világháló segítségével többen is csatlakoztak a rendezvényhez. Az anyaszervezet elnökeként Szabó László köszöntötte a résztvevőket és felkérte a második előadónkat, Turi Lászlót, aki a szolnoki székhelyű Életjel Mentőcsoport vezetőjeként tartott beszámolót a februári törökországi földrengéseket követő mentési tevékenységükről. Az előadás közben az általuk készített helyszíni képeket és videófelvételeket is megtekinthettük, összeszorult torokkal és szívvel… Az előadó szerényen és rendkívül hitelesen osztotta meg az ilyenfajta mentési munkálatok fizikai és lelki kihívásait, veszélyeit, a helyszínen történt sokkoló élmények feldolgozási lehetőségeit, és azt a felfoghatatlan örömöt, amikor egy élet reményét vissza lehet adni a kétségbeesett családtagoknak.

Az előadások után Pájer György erdővidéki területi munkatársunk a Kovács Béla bodosi bőrdíszműves által készített – és a segélyszervezet logójával ellátott – ajándékokat adta át a résztvevőknek. A rendezvényt mozilátogatás zárta: az önkéntesség és a segítő szolgálat témáját feldolgozó filmet tekintettünk meg közösen.

A házigazda szerepét, már sokadik alkalommal a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség és a helybeli önkéntes munkatársaink vállalták, terített asztallal és saját csapatuk által főzött meleg ebéddel. Hálásan köszönjük neki, akárcsak rendezvényünk és működésünk kiemelt támogatóinak: a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek és a Nemzeti Együttműködési Alapnak!

Buzogány-Csoma István

lelkész, segélyszervezeti munkatárs