„A Petőfi-emlékévhez kapcsolódó diákutaztatási program szervezési feladatai során mind a múzeumok vezetői, akik fogadták a diákok csoportjait, mind a pedagógusok, akik gondjaira voltak bízva a gyerekek, sokszor hallották a Szövetség a Közös Célokért társulás nevét. Ezen a konferencián pedig nagy örömünkre személyesen is tudunk találkozni és a meglévő kapcsolatokat tovább építeni. A konferencia előadásaiban szerepet kaptak a Petőfi-programkatalógusban szereplő múzeumok közül három felvidéki, melyek csatlakoztak a programhoz. Valamint meghívást kaptak azoknak az iskoláknak a vezetői, képviselői, akik a diákutaztatási programban vettek részt ” – vezette fel a konferencia programját Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója, a konferencia résztvevő moderátora.

 

 

Gubík László, a SZAKC elnöke örömmel köszöntötte a konferencia résztvevőit. „Megtiszteltetés volt számunkra, hogy ebben részt vehettünk, legyen szó akár a civil együttműködésről, amely nemcsak a Petőfi 200-ra, hanem nagyon sok mindenre kiterjed.”

 

 

Mint elmondta, az egész év Petőfi jegyében telt „ez mutatja, hogy Petőfi nemcsak a történelmünknek és irodalmunknak az egyik legismertebb alakja, hanem egyúttal a legsokoldalúbb is.

 

És az a bátorság és az a hazaszeretet, az a spiritusz, ami benne van, az 200 év után sem múlik el és 200 év múlva sem fog… Petőfi hős volt, az tette őt azzá, sok egyéb mellett, hogy felfedezte, neki mi az adott időben és korban a szerepe. Nem kell, hogy hősök legyünk, de az viszont kötelességünk, hogy felfedezzük a saját kötelességünket és a saját szerepünket a magunk korában.”

 

 

Kerényi Éva, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója a Petőfiről Gömörben tárlatsorozatról témafelvezető gondolatát egy szállóigével kezdte „Gömör olyan, mint Magyarország kicsiben”, amely Petőfi Sándor tollából is elhangzott.

 

A reformkorban jelentős volt Gömör vármegye – népességét, domborzatát, természeti viszonyait, történelmi, kulturális értékeit tekintve egy az egyben – kimutatásilag – megfelel a történelmi Magyarország statisztikai adatainak – tudhattuk meg az igazgatónőtől. „Petőfinek egyetlen közéleti tisztséget sikerült szereznie, 1845. május 29-én megválasztották Gömör megye tiszteletbeli táblabírájává. És erre Gömörország szívében, Rimaszombatban került sor.”

 

 

A konferencia a Petőfi-emlékév regionális múzeumpedagógiai foglalkozásainak és kiállítássorozatainak az ismertetésével folytatódott.

 

Dr. Limbacher Gábor, az MNM igazgatója a szécsényi Forgách-Lipthay Kastélymúzeumból nagy tisztelettel köszöntötte a résztvevőket. Előadásában bemutatta a múzeum tevékenységét és a lezajlott lánckiállítás megvalósulását Petőfi születéséről, verseiről, vándoréveiről, házasságkötéséről.

 

 

Dr. Limbacherné dr. Lengyel Ágnes intézményvezető és Jakus Julianna múzeumpedagógus a balassagyarmati Palóc Múzeum képviseletében mutatták be programjukat. Kiemelték a kiállítás fontosságát, hiszen a fiatalok itt más oldalról ismerhették meg a költő Petőfi Sándort, mint amit az iskolában tanulnak.

A Palóc Múzeum kiállítása a népiességet és a népi kultuszt helyezte középpontba. Dalait kunyhóban, palotában éneklik a kiállítás fő címe.

 

 

„Petőfi a népköltészettől indulva teremtett nemzeti költészetet, majd eljutott a világforradalmi költészethez. Azért írt népdalokat, énekelte meg a puszták fiait, a kunyhókat és színezte ki a népéletet költészete erejével, hogy a népelemet behozza s uralkodóvá tegye a költészetben, ami aztán nem maradhat következmények nélkül más nemű viszonyokra nézve sem – írta róla Gyulai Pál. Petőfi irodalmi polgárjogot adott a népi témáknak, népi alakoknak, a népélet mozzanatait irodalmi értékűvé deklarálta költeményeiben. Ezzel tudatosan is szembement korának közízlésével és lírai mondanivalóihoz is jól illett a népiesség kifejezésmódja, ahol az egyszerűség, köznapiság, közvetlenség, könnyedség kapott hangsúlyt. Ritmikában pedig a magyaros ütemhangsúlyos verselés” – ismertette az intézményvezető.

 

 

Jakus Julianna elmondta, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozásokon azzal a szándékkal közelednek a résztvevők felé, hogy kínálják a régi korok világába való beleélés lehetőségét, megismertessék a magyarság történetét, a hagyományos paraszti kultúrát. Megszerettessék a népi kismesterségek vonzó és varázslatosan gazdag világát. A múzeumi foglakozásokon megismerhették többek között a régen élt emberek életét és szokásait, a szabadságharcok történetét és hatásait.

 

A Felvidék képviseletében először Kerényi Éva, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatónője mutatta be az intézmény Petőfi-tárlatát. A rimaszombati kiállítás fő eleme a könyv. A kiállítás két témára épül, az úti jegyzetekre és az úti naplóra. A könyv, mint motívum jelenik meg a kiállítótérben különböző formában. A könyv a fő szimbóluma is a kiállításnak.

 

 

A kiállítótérben kinagyított Petőfi-kötetek, eredeti szövegek és a korabeli litográfiák másolatai vannak elhelyezve. Interaktív kijelzővel mutatják be a költő felvidéki útját, gömöri tartózkodását. Élő történelmi programmal van kibővítve a bemutató, ahol egy olyan korabeli személy mutatja be – a tárlatvezetés során – az ismert kor azon szakaszát, mint aki részese volt annak a bizonyos történelmi eseménynek. Ebben az esetben egy rimaszombati vásárba érkező parasztlegény meséli el azt a két-három napját, amikor személyesen látta a városban Petőfi Sándort.

 

A kiállításláncolat második felvidéki láncszeme Füleken volt. Illés Gábor, a Füleki Vármúzeum igazgatóhelyettese tartott előadást a kiállításuk anyagáról, ahol bemutatást nyert a szlovák értelmiség reakciója Petőfi munkásságára. Kiállítottak olyan emblematikus szlovák folyóiratokat, ahol vagy Petőfiről írnak, vagy korabeli visszaemlékezések találhatók, illetve az első megjelent szlovák nyelvű versfordítások olvashatóak. Megtalálhatók azok a tankönyvek is, melyekben Petőfi alakjával, illetve költészetével foglalkoztak. Egy kvízt is készítettek a munkatársak, mely a kiállításon elhangzottakra vagy látottakra épült.

 

 

A múzeumok sorát a Felvidék képviseletében Németh Bozó Andrea, a Nógrádi Múzeum és Galéria kurátora zárta. Az ő kiállításuk témája a szerelem volt. Losoncon Petőfinek két múzsája is volt, akikhez verset is írt. Ezért a kiállítás címe a Lánglelkű költő, azaz Petőfi Losoncon. Elsősorban a losonci tartózkodását igyekeztek bemutatni látványelemekkel kiemelve a fontos epizódokat.

 

Egy fontos eleme a kiállításnak az interaktív tábla, melynek tartalmi lényege, hogy kicsit szélesebb kontextusba helyezze Petőfi losonci tartózkodását. Itt megjelennek környékbeli helyszínek, illusztrációs képek, melyekhez hanganyag is társul.

 

 

Hideghéthy Andrea a konferencia programpontjában bemutatta a Petőfi-emlékévhez kapcsolódó eredményeket. A határon átnyúló összefogással létrehozott kiállításláncolatot, melyet a Gömör-Kishonti Múzeum, Rimaszombat, a Füleki Vármúzeum, Fülek, a Nógrádi Múzeum és Galéria, Losonc, valamint a MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeuma és balassagyarmati Palóc Múzeuma hozott létre a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával a Petőfi-emlékévben. Ezeket a helyszíneket tartalmazta a Petőfi-utak programkatalógusa és számos esetben a SZAKC által szervezett diákutaztatási program keretében meg is látogatták a csoportok ezeket az intézményeket és részt vettek a múzeumpedagógiai foglalkozásokon.

 

A projekt két célt határozott meg. Az első, hogy a felvidéki magyar 8–18 éves diákok minél nagyobb számban megtekinthessék a Petőfi-emlékév legígéretesebb kiállításait, valamint a reformkorhoz és Petőfi személyéhez kapcsolódó kultuszhelyeket szervezett utak keretében. A második, hogy a Petőfi-emlékévhez kapcsolódó kulturális programok valósuljanak meg minél szélesebb kör, közösség és közönség bevonásával.

 

 

„A kilenc ajánlott úti cél programkínálatából nyolc desztináció 17 helyszínére terveztük a csoportos diákutakat, figyelembe véve a Felvidék természetes régiói – Csallóköz, Mátyusföld, Zoboralja, a Duna és az Ipoly mente, a Honti régió, Felső- és Alsó-Gömör, Kassa-vidék, valamint az Ung-vidék és Bodrogköz – szerint a legcélszerűbb és legoptimálisabb megközelíthetőséget. Egy-egy távolabbi cél esetében gyakorlatiasnak találtuk a többnapos tanulmányutak megszervezését. A minél több résztvevő bevonása mellett fontosnak tartottuk, hogy különböző településeken működő oktatási intézmények diákjai legyenek a résztvevők. Ezért számos esetben olyan utazást szerveztünk, ahol több településről érkező gyerekeket vontunk be. Így nemcsak a Petőfi-emlékév kapcsán erősödött a tudásuk, az anyaországhoz kötődő kapcsolatuk, hanem a helyi gyerekekkel is kapcsolatba kerültek, új barátságok, kötődések alakultak ki. A projekt kidolgozásakor terveink szerint különböző településekről 50 oktatási intézmény és 1535 diák részesült volna a támogatásból. Ezzel szemben a megvalósítás során sikerült 65 intézmény 2173 diákjának és 213 kísérő pedagógusának Petőfihez kötődő élményt biztosítani és eljuttatni az emlékévhez kötődő múzeumpedagógiai foglalkozásokra” – mondta a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója.

 

 

A program záró részében a pedagógusokra irányult a figyelem, akiknek vezetésével a diákok részt vettek a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Az Élménypedagógia Petőfi-módra című beszélgetést Pósa Erzsébet, a SZAKC rimaszombati irodájának a vezetője moderálta.

 

A meghívott iskolák igazgatói, tanárai elmondták élményeiket, tapasztalataikat, a gyerekek élménybeszámolóit, kiemelve az élménypedagógia részét. A gyerekek a múzeumlátogatások alkalmával felpróbálhatták a korabeli ruhákat, megfoghatták a replikákat, saját hírlapot szerkeszthettek, nyomdászok lehettek.

 

A pedagógusok kiemelték, hogy a tanórákon is nagyon sokat tudnak meríteni és felhasználni az oktatás folyamán a látott anyagokból. Köszönetüket fejezték ki a lehetőségért és a támogatásért.

 

 

A konferencia ideje alatt a rendezvénynek helyet adó Csillagház folyosóján megtekinthető volt az „Ahogyan Petőfi szeretett” kiállítás is.