Szombaton, november 25-én a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete által ellátogathattunk a nagyszőlősi Szelíd Lovas Központba. Erre a kirándulásra Isten kegyelméből összegyűlt 12 gyerek, és 2 kísérő felnőtt. Az út során mindenki nagyon izgatott volt, s már nagyon vártuk a végállomást.

Megérkezve lehetőségünk volt megismerni Erik bácsit, a lovarda vezetőjét. Ezután megpihenhettünk, körbe ülve beszélgettünk a hétköznapokról, majd megismerhettük a lovasközpont segítőkész csapatát is. A várva várt rész pedig ezután következett. Erik bácsi elvezetett minket a helyszínre, ahol 4 különböző lovat mutatott be nekünk. Volt egy világosabb barna - Szelíd, egy sötétebb barna - Lenke, egy szürke - Harley, és egy fekete - Kira. Először bemutatta nekünk a lovakat, majd kézbe fogtuk a fésűket és megfésültük őket.

Ez azért is volt jó, mert a lovaknak nagyon puha szőrük van, éppen ezért öröm volt őket fésülni, simogatni. Majd feltették a lovak határa a szükséges eszközöket (ahogy Erik bácsi mondaná, elvettük a szabádságukat), s fel is ülhettünk rájuk. Ez volt a legjobb része a napnak.

 Különböző gyakorlatokat kellett csinálni. Például, a kezeinket felemelni, hason feküdni, rátérdelni a ló hátára. Nagyon élvezte mindenki, hiszen ahhoz, hogy a ló nyugodtan tudjon menni, nekünk is nyugodtnak kell lennünk, ami abban segített, hogy egy pár percre el tudtuk feledni a hétköznapok fáradalmait, terheit, és nem utolsó sorban tanulást. 

Miután mindenki kipróbálta a lovaglást, bementünk, ahol forró teával vártak minket. Itt egy kicsit megpihenhettünk, beszélgettünk, majd visszatértünk pályára. Azonban most nem lovagoltunk, hanem íjászkodtunk. Bemelegítésként egy kicsit játszottunk, majd elkezdődött az íjászkodás. Közülünk többen is próbálták már különböző táborokban, programokon, de most mindenkinek lehetősége nyílt megtanulni, kipróbálni. Nagyon élveztük, nagyon izgalmas volt. 

Mikor vége lett a programnak, elég éhesek voltunk, de erről is gondoskodtak. Sok doboz pizza várt minket az asztalon, amelyet egy imádság után teával, beszélgetve, nevetgélve elfogyasztottunk.

A napunk a végéhez közeledett. Elköszöntünk Erik bácsitól, s az ő segítőkész csapatától, akik mindig ott voltak velünk és segítettek. 

Hazafelé mindenki nagyon el volt fáradva, de élményekkel, szeretettel teli tértünk haza otthonainkba. 

Mindnyájunk nevében szeretném megköszöni a KMNE-nek ezt a felejthetetlen kamasz programot, köszönünk mindent, amit tesznek értünk!