Miközben az országban háború dúl, Ukrajnában a püspöki konferencia családügyi bizottsága egy másik háborúval is foglalkozik – egy olyan háborúval, amely az elmúlt évtizedekben több mint negyvenmillió áldozatot követelt az országban. Ez a szám nagyobb, mint a jelenlegi lakosság.

 

E másik háború az emberi élet ellen nagyrészt észrevétlenül zajlik, miközben a következmények mérhetetlenek – ezt mutatja azoknak az életvédő szervezeteknek a több évtizedes tapasztalata, amelyek képviselői a Munkács melletti Pósaházán gyűltek össze április 12–14-én: közel száz pap, orvos, pszichológus és más érdeklődők – római és görögkatolikusok, valamint ortodox keresztények Ukrajna egész területéről.

 

A „Jó, hogy vagy” egyesület minden résztvevőnek életvédős vászontáskát küldött; továbbá több ezer példányban nyomtattak ukrán nyelvű vonalzókat, amelyeken a baba fejlődése látható.

 

A szemináriumon előadások hangzottak el a megfogant élet értékéről és védelméről, a krízisbe került várandós anyák gondozásáról, valamint az abortuszon átesett nők lelkigondozásáról. A jelenlévők hasznos eszközöket kaptak: lépésről lépésre követhető útmutatókat a különböző krízishelyzetekben való segítségnyújtáshoz, statisztikákat, adatlapokat, érveket, filmeket, plakátokat, valamint az évek vagy évtizedek óta segítő emberek tapasztalatait.

 

A témát Popovicsné Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület alapítója és vezetője vezette fel, szólva a terhességmegszakítások egyéni, családi és társadalmi következményeiről, az életellenes társadalmak válságáról, az abortuszról elterjedt tévhitekről, az anya és a gyerek jólétének hamis szembeállításáról. Ami jó a gyermeknek, az jó az anyának is – hangzott el előadásában. – Egy nem tervezett várandóság mindig krízist hoz magával, a család és a nő krízisét. A nők összezavarodnak, mert különböző hatások érik őket, megváltozik az életük. Fontos tudatosítanunk, hogy a gyermekvállalás és gyermeknevelés nem csak az anya feladata és felelőssége.

 

„Legalább egy valaki mellettem állt volna” – hangzik el gyakran az abortuszon átesett nők részéről. A képzésre érkezők éppen ez az „egy ember” akarnak lenni.

 

Popovicsné Palojtay Márta arról is beszélt, hogy a „Ne félj, én nem ítéllek el” című lelkigyakorlatokon, amelyeket Petenko Miron atyával együtt vezetnek már több éve, az abortuszon átesett nők ki tudják nyitni szívüket, meg tudtak békélni Istennel és saját magukkal, találkozva az irgalmas Isten szeretetével.

 

„Miért nem szólt előtte senki?” – visszatérő kérdés számtalan nőtől, akik kiutat keresnek az abortusz utáni fájdalomból; gyakran évtizedekkel később, úgy, hogy senki sem tud a szívükben dúló viharokról, az életük minden területére kiható gyászról. Az életvédők között vannak, akik tapasztalatból is tudják, mit jelent az abortusz; miután elfogadták Isten gyógyító szeretetét, hatékonyan segítenek másokon, és sok életet és lelket mentenek meg. Mások, felismerve az abortusz okozta mérhetetlen szenvedést, enyhíteni akarják azt.

 

A szabad választás mítosz; valójában a nők 65 százaléka számol be komoly nyomásgyakorlásról, kényszerítésről vagy akár erőszakról a döntés előtt. Szabadságukat a törvényes jogok nevében veszik el – hangzott el a szemináriumon, amelyen bemutatták azt a kezdeményezést is, amely két évvel ezelőtt október 15-én, az elveszített gyermekek világnapján, Babasirató néven jött létre: egy virtuális emlékfal a meg nem született gyermekek elgyászolása és emléke céljából.

 

Szó esett arról is, hogy a Pro-Life mozgalmak ma a világon nem túl népszerűek.

 

Horodencsuk Zoreszleva szülész-nőgyógyász, a természetes családtervezés orvosi tanácsadója és a Creighton-módszer oktatója a meddő párok számára Szent II. János Pál pápa kérésére kidolgozott hatékony módszerről tartott előadást. Majd egy kétgyermekes házaspár tett tanúságot, gyermekeikkel, akik e módszernek köszönhetően születtek meg.

 

Petenko Miron atya a lelkigyakorlatok tapasztalatai alapján ismertette a gyógyulás lépéseit, a papok által a gyóntatásban használható eszközöket, amelyekkel az abortusz vagy a vetélés sebeitől szenvedő nők felé Isten irgalmas szeretetét közvetíthetik. Példákkal illusztrált előadása mindenkit mélyen megérintett.

 

A konferencia első napján Lucsok Miklós OP munkácsi megyéspüspök mutatott be szentmisét.

 

Prédikációjában a munkácsi egyházmegye főpásztora az életről való gondoskodás kapcsán különösen két szempontra mutatott rá: Istennek, az élet forrásának gondoskodására, aki az életadásban odáig elment, hogy emberré, majd kenyérré vált számunkra. A másik szempont az élettel való törődés, ami az önmagunkkal való törődéssel kezdődik, amelyben kapcsolatot teremtünk Istennel, aki maga a megtestesült Szeretet.

 

A második napon Ligy Payyappilly SJSM nővér a lelki, szellemi hadviselésről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az Úr nem teremt olyat, aki nem szép; mindenki egyedi, Isten teremtménye, mint egy kézimunka, ezért Isten számára mindenki szeretett és értékes. Az Efezusi levél szavainak gyakorlására buzdított: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét” (Ef 6, 11).

 

Samborska Henya, az „Emberi Méltóságért” Alapítvány vezetője az abortusz válságán áteső személlyel való megfelelő kommunikációról tartott előadást. Fontos statisztikai adatokat is közölt, és rámutatott a fájdalmas valóságra: egy egész országnyi kisbabát öltek meg az utóbbi évtizedekben Ukrajnában – ennek katasztrofális következményei mára már nyilvánvalóak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ma az egész világon Ukrajnában a legalacsonyabb a születések arányszáma.

 

A szeminárium harmadik napja a jövő generációját helyezte a figyelem központjába. Poperecsna Olena üzletasszony, életvédő önkéntes az iskolásokkal és a tinédzserekkel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt, valamint arról, hogyan lehet hatékonyan használni a közösségi hálót és az internetet az élet üzenetének hatékony közvetítésére.

 

A közös imádság, a szentmisék, a szentségimádás lélekben is megerősítették a résztvevőket. A vasárnapi szentmise keretén belül került sor a lelki örökbefogadásra. A kurzus résztvevői ígéretet tettek, hogy kilenc hónapon át imádkoznak egy abortusz által halállal fenyegetett gyermek életéért, és szüleiért, valamint azért, hogy születése után szeretetben, családi kötelékben nőhessen fel.

 

„Ez a hétvége megváltoztatta az életemet. Most már tudom, mit kell tennem” – osztotta meg a konferencia egy résztvevője.

 

A szeminárium egyik előadója pedig úgy fogalmazott: „Valójában ez egy lelkigyakorlat volt. Régóta szükségem volt rá.”

 

Az életvédelmi konferenciát sok ima kísérte, hiszen az életvédő szolgálat lelki harc, amelyet leginkább lelki fegyverekkel vívnak. „Még ha véget is ér az orosz agresszió, lesz béke Ukrajnában?” – tette fel a kérdést Radoslaw Zmitrovicz püspök, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke.

 

Valódi béke az országban csak akkor lesz, ha béke lesz a szívünkben, béke az anyaméhben, ha bűnbánatot tartunk és az irgalmas Istenhez fordulunk” – hangsúlyozta a püspök.

 

A főpásztor egy nő történetét is elmondta, akinek a fiát meggyilkolták. Az asszony a haraggal és gyűlölettel folytatott küzdelmében végül rájött, hogy ő maga is megölt egy gyermeket: meg nem született gyermekét. Elfogadva Isten bocsánatát önmaga számára, végül képes volt megbocsátani a gyilkosnak.

 

Ukrajna számára a remény egyedül Istenben van. De az egész világra érvényes, hogy béke csak akkor lehetséges, ha a szívekben és az anyaméhben is béke van – az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottsága erre az igazságra igyekszik rámutatni.

 

 

 

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye