Április 21-én, vasárnap délelőtt Papp Csaba református lelkipásztor igehírdetését követően halálának 20. évfordulója alkalmából, Hasas János révi alpolgármester, a Pro Rév Egyesület elnöke emlékezett meg néhai Juhász Viktor tanárról, a község díszpolgáráról.

„Az évszázadok alatt a helyi, magyar közösségünkben. olyan emberek éltek és alkottak, akikre méltán büszkék lehetünk. Lelkészek, főgondnokok, presbiterek, akik templomot, parókiát, közösségi házat építettek; tanítók, tanárok, akik gyerekeinket oktatták és készítettek fel arra, hogy becsületes magyar emberként álljanak helyt az életben; fazekasok, mesemondók, akiket Európa Népművészet Mestere címmel jutalmazott; szobrászok, akiknek az alkotásai előtt nap mint nap elmegyünk a település központjában;  építészek, akik olyat tudtak alkotni mint a nagyváradi Fekete Sas Palota, amire egész Bihar megye büszke, vagy egyszerű földművesek, munkások, akik életüket áldozták azért, hogy a németek Várad hídjait ne robbanthassák fel. Ezekre az emberekre nekünk   kötelességünk emlékeznünk, hiszen ki más tehetné meg ezt, ha nem mi, az utódok”,  mondta többek között az alpolgármester, majd röviden ismertette a Tanár úr életútját, tevékenységét. „Életében egy keleti közmondás volt az iránymutatója: Ha nem lehetsz csillag az égen, légy világító lámpás egy kicsiny szobában. A tanár úr egy olyan világító lámpás lett, melynek fénye egész Biharországot megvilágította és több nemzedékünknek irányt tudott mutatni e zűrzavaros világban”, mondta zárszavában Hasas János.

Ezt követően Vincze Jázmin és Vincze Dominik Juhász Viktor két kedvenc Wass Albert versét szavalta el, majd a család nevében Juhász Attila, a Tanár Úr legidősebb fia, köszönte meg a megemlékezést, majd néhány szót szólt arról, hogy ki is volt Juhász Viktor.

Tanár, nevelő - mondta. Küldetésének tekintette a közösségének az ügyét szolgálni, utat mutatni, vagy olykor utat is törni a cél felé. A célok közül a legnemesebb: megmaradni magyarnak, tisztességgel. Ezt követően Juhászné Orth Ibolya, a Tanár Úr özvegye minden jelenlévő családnak egy-egy révi monográfiát ajándékozott, amit a megemlékező család erre az alkalomra nyomtatott újra. "Édesapám emlékének, az Ő küldetésének tisztelegve, most az lenne a kérésem: olvassák ezt a könyvet!”, mondta zárszavában Juhász Attila.