Mint mondta, Fodor Péter arra vállalkozott, hogy a számunkra kedves és fontos csallóközi természeti értékek hírét vigye a világban természetfotóin keresztül.

A szervezők nevében Hideghéthy Andrea, a Szövetség a Közös Célokért ügyvezető igazgatója és a kiállítás ötletgazdája végtelen hálájának adott hangot az ünnepélyes megnyitón. Köszöntőjében aláhúzta, számára a fotókon a szülőföld iránti szeretet és elköteleződés jelenik meg, ami egyúttal szervezetük, a Szövetség a Közös Célokért társulás alapításától annak hitvallása is.

Megköszönve a Csallóközi Múzeumnak, hogy befogadták a kiállítást, kiemelte, lehetőség nyílik arra is, hogy a dunaszerdahelyi oktatási intézmények tanulóit vendégül lássák és megmutassák nekik ezeket a fotókon megörökített természeti értékeket, arra tanítva őket, hogy vigyázzanak rá, becsüljék meg.

Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum igazgatója hangsúlyozta, a múzeum arculatába tökéletesen illeszkedik Fodor Péter kiállítása, hiszen intézményük egyik fontos küldetése, hogy dokumentálja a környező természetet és a környezet változásait.

Emellett a múzeumok nemzetközi normái között is szerepel, hogy fontos szerepet vállaljanak a regionális identitás kialakításában – fűzte hozzá.

Ezért is mondott rögtön igent a Szövetség a Közös Célokért ötletére és a pályázat megvalósítására, amelyre nem utolsósorban múzeumpedagógiai programot is lehet építeni, bevonva a környező iskolák diákságát. Az igazgató kiemelte még Fodor Péter egyedülálló tehetségét a természetfotózáshoz.

Gazdag József, a Vasárnap főszerkesztője, egyúttal a kiállítás kurátora ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, Fodor Péter fotói azt bizonyítják, hogy az Aranykert még él. „Még létezik egy világ, amelyben üstökös gyöngyikék nyílnak az út mellett, ahol szitakötők és közönséges boglárkák kergetőznek a levegőben és a szürke gémek törpeharcsát vacsoráznak” – jegyezte meg.

Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ezek a képek ma még valósak, de rajtunk is múlik, hogy évtizedek múlva is aktuálisak maradnak-e, vagy csak egy letűnt világ dokumentumai lesznek. „Tegyünk érte, ki-ki saját eszközeivel, hogy ez az aranykert, 10-20-30 év múlva is élő aranykert legyen!” – zárta gondolatait.

 A családi magazin főszerkesztője megemlítette, Fodor Péter képeivel a Vasárnap olvasói is hetente találkozhatnak, ha fellapozzák az újságot.

A kiállítás megnyitón a fotóművész is köszönetet mondott a szervezőknek az áldozatos munkáért. Mint azt elmondta a természet iránti rajongása gyermekkorától meghatározó volt és most is a legnagyobb öröm számára, ha fotóival a természet és azon belül célzottan a szülőföldje természeti szépségeinek megóvásában segíthet. A természetfotózással a legtöbben a múltat tudják bemutatni egyfajta emlékkiállításként, az egykor volt szépségekről, visszaemlékezesként. Fodor Péter jelen kiállításában azt mutatjak be, ami még van és él: „Óvjuk meg, ami még van.”

A természetfotók azt mutatják be, amit akkor, abban a pillanatban látott, azonban a fotók sokkal mélyebb élményeket és benyomásokat rejtenek: az illatokat, a hangokat, ami mindig visszahívja őt egy-egy újabb felvétel elkészítésére.

A jó hangulatú, élményekben gazdag ünnepi megnyitón Molnár Máté Vajda János Nádas a tavon című versét szavalta, majd Mezei Ernő zongoraművész, a dunaszerdahelyi és somorjai zeneiskola tanára zongorajátékát hallgathatta meg a szép számban megjelent közönsé

Közülük néhányan szívesen megosztották a Felvidék.ma tudósítójával, mit gondolnak a kiállított képekről. A megszólított érdeklődők kivétel nélkül azt emelték ki, hogy a képek látványa megnyugvást, lelassulást hoz a rohanó világunkban.