Szeptember 13-án családi napot tartottunk

ahol  megbeszéltük a 2024-es év tanulságait és elterveztük a 2025-ös év legfőbb programjait.

Csendes megemlékezés Pereden

Október 6-án a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület vezetősége és tagsága Pereden gyűlt össze, hogy fejet hajtsanak a nemzeti gyásznap alkalmából. Az emlékezés színhelye az egyesület által kialakított emlékhely volt, amely az aradi vértanúk tizenhárom bitófáját szimbolizálja. Pásztor Csaba, az egyesület elnöke háláját és tiszteletét fejezte ki az ősök iránt, akik áldozatukkal példát mutattak minden mai magyar számára, határon innen és túl.

Az emlékhelynél koszorút helyezett el Agócs Kőrösi Ildikó polgármester és Baranyay András alpolgármester is, megmutatva ezzel, hogy a helyi közösség szívügyének tekinti a történelmi hősök emlékének megőrzését. A megemlékezés során minden jelenlévő átélhette, milyen fontos, hogy a múlt hősei erőt és összetartozást sugározzanak a jövő nemzedékei számára is.

Október 24-én Potápi Árpád János emlékének tisztelegtünk, aki mindannyiunk számára fontos személyiség volt. A Peredi templom harangjai is érte szóltak a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének (MÁNCSE) kezdeményezésére, miközben égbe szálltak az érte mondott imáink. Az emlékezés részeként gyertyák gyúltak, hogy fényükkel is tisztelettel adózzunk az emlékének, és kifejezzük hálánkat azért az elhivatott munkáért, amellyel az anyaországi és külhoni magyar közösségeket összekapcsolta.

Az esemény helyszínén, a MÁNCSE faliújságja alatt elhelyezett fotó is emlékeztetett ránk: ez a kép a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) által szervezett februári találkozón készült, ahol személyesen is találkozhattunk vele. Ez a pillanat megörökítette az ő személyes jelenlétét, amely összekötő kapocsként működött az anyaországi és a külhoni magyarok között. Potápi Árpád János az a vezető volt, aki munkájával folyamatosan erősítette a határokon átívelő magyar közösségeket, és általa érezhettük, hogy a nemzeti összetartozás nemcsak elmélet, hanem mindennapi életünk valósága is lehet.

Ezen a megemlékezésen minden jelenlévő számára világossá vált, milyen fontos szerepet töltött be életünkben. Számunkra örök példa marad elhivatottsága, és az a szívből jövő segítő szándék, amellyel a magyarságot szolgálta.