Ilyen címmel indított podcastet egy fiatal kürti házaspár, Kovács-Páczer Lilla és Kovács Tamás. A férj és feleség a bicajos utak rajongói, több hosszabb úton is voltak Európa-szerte. Közben családot alapítottak, házat építettek, pár éve pedig fogadják a világjárókat az otthonukban, és a koszt-kvártély szolgáltatásért csupán annyit kérnek, meséljenek röviden önmagukról és útjukról. Így aki podcastjeiket követi, beutazhatja a világot a kanapéjáról.

Ez egy rendszertelenül megjelenő podcast, amely során a náluk megszálló vendégekkel készítenek interjúkat. Tíz fix kérdés és megannyi válasz. Dél-Amerikától Iránig, sokfajta nemzet tagjai szálltak már meg náluk, de a legtöbben a franciák vannak. Általában egy-két bicajos jön, de van, amikor egy kisebb csoport érkezik. 

Olaszországban és Franciaországban volt alkalmam tapasztalni a helyiek vendégszeretetét, és már akkor elhatároztam, ha módomban áll, viszonozni fogom. Szerencsére a feleségem partner ebben

– emeli ki a házigazda. 

Kovács Tamás remek mesélő. Elmondta, hogy 2009-től használja utazásra a kerékpárt. 

– Élt bennem a kalandvágy, ezért felmondtam a jó állásomat, és 2011-ben egyedül indultam a három hónaposra tervezett túrára Rómába. Majer Istvánnak, a cserkészcsapatunk névadójának, a pedagógia atyjának tiszteletére tekertem, hogy neve ismét bekerüljön a köztudatba. Az út során csatlakoztam két székely sráchoz, akiket az út végén még hazakísértem.

A négy hónap alatt 800 kilométeres kört mentem. Általában vadkempingeztem, de a Couchsurfing applikáción keresztül helyieknél is megszálltam. 2012-ben Párizsba tekertem, 2013-ben, amikor már ismertem Lillát, későbbi feleségemet, körbetekertük Magyarországot, a következő évben Horvátország volt az úticél.

2015-ben sikerült rábeszélnem Lillát, tartson velünk a Mont Blancra. Nehezen állt kötélnek, de végül jobban bírta, mint én, a csúcson pedig Lehel barátom és én is megkértük a párunk kezét. E kettős lánykérés örökre bevésődött az emlékezetünkbe

– mondta Tamás. 

Úton az egész család

Tévedünk, ha azt gondoljuk, a családalapítással vége is lett az utazásoknak. Talán azért, mert Tamás és Lilla is cserkészek, számukra nem kérdés, hogy lehet gyerekekkel utazni. Tamás gyerek utánfutót köt a bicikli után, így a gyerekek is részesei lehetnek a túrának. Így voltak már a Balaton mellett, Dóvalon és a cseh Óriás-hegységben is. A helyszínre autóval vagy vonattal mennek, és a környéken bicikliznek és túráznak. A hétéves Izabella már igyekszik lépést tartani szüleivel, a négyéves Barni eleinte a hordozóban tartott velük, mára azonban a gyaloglást is élvezi. Ilyenkor általában az autójukban alszanak, amit Tamás úgy alakított át, hogy az alvásra is alkalmas legyen. A kempingezést, a szabadban való főzést az egész család élvezi. A gyerekekkel változtak az úticélok, a hegycsúcsok, a városok helyett most a játszótereket célozzák meg.

Még a házunk építése alatt is útra keltünk, szüleink csóválták a fejüket, első az építkezés, nem? Bizony, az is sürgető volt, de mi igyekszünk nem elodázni a dolgokat, mert valljuk, álmaink megvalósítására minden körülmények között időt kell találni. Ennek igazolására el szoktam mondani egy ismerősöm történetét. Éjt nappallá téve dolgoztak, mert tudták, korán nyugdíjba mehetnek és be akarták utazni a világot. Sajnos, mindkettőnél rákot diagnosztizáltak és a világ helyett a kórházakat járják

– jegyezte meg Tamás. 

Utazás otthonról 

Kovácsék a Warmshowers platformon kínálják a szállást az utazóknak, természetesen ingyen. Csak egy-két nappal az érkezésük előtt jelentkeznek be, vagy az utolsó pillanatban.

– Elsődleges cél, hogy segítsük az úton lévőket étellel, szállással, meleg zuhannyal. Sajnos, kissé messze lakunk az Eurovelo 6-os kerékpárúttól, amely átszeli a kontinenst nyugattól keletig. Ezen sokan járnak és örömünkre akadnak, akik nem sokallják a húsz-harminc kilométernyi kitérőt se, csakhogy nálunk pihenhessenek egy vagy két napot. Eleinte a nappaliban aludtak, de mára kialakítottunk számukra egy külön vendégszobát. 

Általában kora délután érkeznek, ilyentájt érünk haza mi is a munkából. Sütünk, főzünk, becsatlakoznak az életünkbe, játszanak a gyerekekkel és csak este tíz körül van idő arra, hogy felvegyük a beszélgetést és nyugodtan megigyunk együtt egy üveg jófajta kürti bort. Van, hogy hetente jönnek, de az átlag az egy látogató havonta

– szól közbe az időközben hazaérkező feleség, aki kitűnően beszél angolul és spanyolul, az egyetemen is nyelveket tanult. Tamás az angolját főleg az úton szedte össze, de elbeszélget bárkivel.

A villáminterjúkat angol nyelven veszik fel és eltart egy ideig, amíg magyarra fordítva felkerül a világhálóra. A végén van egy extra kérdés, amit az utazó tesz fel a következőnek úgy, hogy nem is ismeri. Ez nem egyszer vidám helyzeteket teremt. Nagyon érdekes beszámolókat hallani, az első vendégük, a kolumbiai Luis például korábban szintén készített podcasteket, ő mutatott olyan programot, amivel a hangot szebbé lehet tenni. Következő vendégük, Tom nyelvészprofesszor volt, mindent tudott a finnugor nyelvekről is. Egy leány látogatójuk egyedül biciklizett ide Kínából. A fiatal és idősebb utazók történeteiből a hallgatók is erőt és inspirációt meríthetnek. 

A Kovács házaspár szerint a gyerekek megszokták az otthonukban megjelenő idegeneket. 

Izabella egészen jól társasozott a francia Vincenttel, angolul számolva, Barni még csak gügyögött, s amikor a vendégek elmentek nevetve hallgattuk, idegen nyelven gügyög tovább. Abból még nem volt gond, hogy felborul a napi rutin. Bízunk benne, hogy hozzászoknak ehhez a pörgéshez, rugalmasak, nyitottak, elfogadók lesznek, hiszen mindig is kaotikus volt az életünk

– jegyezte meg az apuka.

Tamás komoly energiát fektet a kapcsolatok ápolásába is, rengeteg ismerősük van világszerte, akikhez elméletileg ők is bármikor mehetnek látogatóba. Már várják az idei első utazót.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/5. számában.

Forrás: Ma7