Több mint 130 résztvevővel zajlott le idén a Családos Cserkészek nyári tábora Marcelházán. Különleges alkalom volt ez, hiszen immár a 15. jubileumi tábort ünnepelhettük együtt.

A történet 2011-ben kezdődött, amikor néhány, többnyire barátokból álló családos cserkészben megszületett az ötlet: jó lenne, ha gyermekeink már egészen pici koruktól, akár nullaévesen megismerhetnék és megszerethetnék a cserkészet szellemiségét. Akkor még senki sem gondolta, hogy tizenöt évvel később ez a kezdeményezés ekkora közösséggé növi ki magát.

Ma már bátran kijelenthetjük: megérte. A tábor minden évben legalább száz résztvevőt vonz, az elmúlt két évben pedig ezt a létszámot is jócskán túlszárnyaltuk.

A jubileum alkalmából meghívtuk mindazokat is, akik valaha családjukkal együtt táboroztak velünk. Megható volt látni, hogyan telt az idő: azok a gyerekek, akik egykor résztvevőként futkároztak a táborban, ma már vezetőképzőbe járnak vagy maguk is vezetők. Akadt olyan is, aki az első táborban még mások kisgyermekeit tologatta babakocsiban, ma pedig már saját gyermekét ringatta a karjában.

A Családos Cserkészek közössége elsőként a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben vert gyökeret. Azóta számos más cserkészszövetség és ország – különösen a Kárpát-medencében – érdeklődéssel és elismeréssel tekint erre a kezdeményezésre.

Hálásak vagyunk azoknak a családoknak, akik annak idején megálmodták és elindították ezt a közösséget, és ugyanilyen hálával tartozunk mindazoknak, akik ma is továbbviszik ezt a küldetést. Bízunk benne, hogy még sok jubileumot ünnepelhetünk együtt, és még sok család tapasztalja meg, milyen különleges élmény egy ilyen táborban részt venni – akár a legkisebb gyermekkel is.

Köszönjük mindenkinek, aki idejét és energiáját nem sajnálva hónapokon át dolgozott azért, hogy ez a tábor ismét felejthetetlen lehessen.

Sokszor felteszik a kérdést: miben más egy családos cserkésztábor, mint egy csapattábor?

A legjobb természetesen az, ha nem kell választani, és mindkettőnek részese lehet az ember.

Nálunk idén minden szabadság a cserkészetről szólt: csapattábor, családos tábor, vezetői összetartás a Tátrában és az augusztusi vízitúra.

Ha azonban választani kell, akkor érdemes figyelembe venni a gyermekek életkorát. A családos táborban a legkisebbektől egészen a tizenhat évesekig minden korosztály jelen van. A nagyobbak természetes módon segítik a kisebbeket, a szülők pedig nem háttérszereplők, hanem aktív résztvevői a közösségi életnek.

A csapattábor elsősorban a 8–14 éves korosztály programjaira épül, hiszen annak a tábornak ők állnak a középpontjában. A családos táborban viszont a gyermek mellett a szülő, a család és maga a közösség is fontos szerepet kap. Az egymásra figyelés, a segítségnyújtás, a türelem és az elfogadás olyan értékek, amelyek öt nap alatt is életre szóló barátságokat teremthetnek.

Családunk immár tizenkét családos táborban vett részt. Volt idő, amikor kizárólag ezekre jártunk, a csapattáborokban pedig csak néhány napot segítettünk. Amióta gyermekeink sárga-, illetve zöldnyakkendős cserkészek, igyekszünk mindkét tábor életében részt venni – résztvevőként vagy szervezőként.

Az idei jubileumi táborban a négy szervező család egyikeként dolgozhattunk. Ez egészen más nézőpontot jelentett. Több mint 130 embernek szerettünk volna maradandó élményt nyújtani. Hónapokon át tartott a szervezés: online megbeszélések, személyes találkozók és rengeteg előkészület előzte meg a tábor kezdetét.

A jubileumi programok is ezt tükrözték. A kézműves foglalkozások, a méta, a foci és a számháború mellett helyet kaptak a solymászok, bábelőadás, az Iszkiri koncertje, a Barátságos Pókember műsora, a faluportya, a rohampálya, a sörösláda-mászás, a mászófal, cirkuszi bemutatók és Scarbo magic bűvészshow-ja is.

Az esti tábortüzek igazi cserkészhangulatban teltek: népdalokkal, játékokkal, jelenetekkel és közös énekléssel – pontosan úgy, ahogyan azt a csapattáborokból is ismerjük.

A Családos Cserkészeknek saját zászlójuk, logójuk és imájuk is van. Mindez azt jelzi, hogy mára valódi közösséggé váltunk. Olyan közösséggé, amely megtanítja a gyermekeket együttműködni, segíteni, felelősséget vállalni a kisebbekért, miközben a felnőttek számára is lehetőséget ad arra, hogy újra és újra találkozzanak, beszélgessenek, és ott folytassák a közös történetet, ahol egy évvel korábban abbahagyták.

Erről a táborról még hosszasan lehetne mesélni. Lehetne oldalakon át sorolni az élményeket, vagy próbálni meggyőzni azokat, akik még nem jártak itt.

De talán felesleges.

Ezt a tábort meg kell élni.

A közösség erejét, a cserkészet szellemiségét, az együtt töltött idő örömét nem lehet néhány bekezdésben visszaadni.

Kívánjuk, hogy még sok család élhesse át mindazt, amit ez a közösség adni tud. Hogy gyermekeink a cserkészet szellemében nőjenek fel, és olyan élményekkel gazdagodjanak, amelyek nekünk gyermekkorunkban talán még nem adat(hat)tak meg.

Isten éltesse a Családos Cserkészek közösségét! Isten áldjon minden családot! Találkozzunk tavasszal a tanyázáson, majd jövő nyáron ismét a táborban!

És végül még egy gondolat Dömdödömről…

Dömdödöm… Biztosan sokan ismeritek A Négyszögletű Kerek Erdő szerethető szereplőjét. Nem beszél sokat – sőt, szinte egyáltalán nem –, mégis mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A mi táborunknak is volt Dömdödömje.

Ő tartotta a reggeli tornát, a közel negyvenfokos hőségben is kitartóan, vastag bundájában ugrált végig a gyerekekkel a koncerten, esténként pedig csendesen körbejárta a tábortüzet. Nem kellett megszólalnia. Elég volt egy simogatás egy síró kisgyermek vállán, egy ölelés, egy kézfogás vagy egy kedves integetés. A legkisebbek is bizalommal fogták meg a kezét, és sokszor csak álltak mellette némán – mert nem mindig a szavak mondják a legtöbbet.

Dömdödöm több lett, mint egy mesehős. Egy jelenséggé vált a táborban. A megnyugvást, a barátságot, az elfogadást, a segítségnyújtást és a szeretetet jelképezte.

A keretmese nemcsak a gyerekeket varázsolta el, hanem minket, felnőtteket is. Mert néha jó egy kicsit újra gyermeknek lenni. Újra hinni a mesékben, belefeledkezni a játékba, és megélni azt a gondtalan örömöt, amelyet talán csak egy tábor tud visszaadni.

És talán ez a családos cserkésztábor egyik legnagyobb ajándéka: hogy néhány napra mindenki újra gyermek lehet – akár ötvenévesen is. Köszönöm, hogy elolvastad!